+36 20 323 4679
tegyjot@tegyjot.hu

Blog

A kezdetek I.

2007. november 7-e. Soha nem felejtem el ezt a dátumot. Hét esztendeje már hogy megtörtént és máig tisztán élnek bennem az emlékek.

Sokáig nagyon durva mandula gyulladással küszködtem, ami mellé beköszönt a folyamatos hőemelkedés, majd láz és hányás, gyengeség kísérte minden egyes napomat, a szívem egyre gyorsabban kalapált. Egyre inkább azt vettem észre, hogy a gyengeség miatt, tudat alatt ugyan, de probálom könnyebbé tenni a közlekedésemet. Képes voltam egyetlen emeletet lifttel megtenni. Az éjszaka pedig a poklok-pokla volt. A torkom, mint egy több kilométeres száraz sivatag nehezítette a nyelésemet. Három egymást követő éjszaka hajnali 2-3 között viszont arra keltem fel, hogy valaki iszonyat erővel döngeti a bejárati ajtót. Mindezt addig tette, amíg fel nem keltem és ki nem nyitottam neki. Soha senki nem állt ott. Akkoriban nem találtam ezt sem érdekesnek, sem fontosnak, de mára két dologra gondolok:

  1. Az agyam védelmi mechanizmusa beindult és így jelezte, hogy az életem nagy veszélyben van.
  2. Egészen egyszerűen: VALAKI VIGYÁZ RÁM!

Nem akarok most a spirituális világba betekinteni, csak érdekességként jegyeztem ezt meg.

Szóval gyenge voltam és egyre csak csökkent az erőm és a fájdalmaim egyre csak nőttek és nőttek. Nem bírtam tovább! Másnap elmentem egy vérvételre és azt követően egy gégészeti vizsgálatra. A Fül-orr gégész Doktor nénik és bácsik szinte  „csodájára“ jártak a mandulámnak…Több éves szakmai háttérrel sem láttak olyan mandulát, mint az enyém. Azonnal kórházi kezelést javasoltak és egy nagyon erős antibiotikumos kezelést szántak nekem. Be is feküdtem az osztályra, ahol megkaptam életem első szuper szuriját, amitől hirtelen elszállt a fájdalmam és abban a pillanatban másra sem tudtam gondolni, csak hogy egyek és egyek… Hosszú hetekig ugyanis nem ettem normális ételt sajnos, így teljesen kivoltam éhezve. Percekkel később belépett hozzám egy orvos, aki közölte velem hogy megjött a vérkép eredményem és sajnos rossz hírt kell közölnie velem. Feltételezhetően leukémiás vagyok. Abban a pillanatban azt sem tudtam mit is mondhatnék… Sem gondolkodni, sem beszélni, sem annyi erőm nem volt, hogy levegőt vegyek… Aztán jött egy „bácsi“ és az ő segítségével elindultunk a Haematológia felé…

Szeretettel:
Anida

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás