+36 20 323 4679
tegyjot@tegyjot.hu

Blog

A kezdetek III.

Október vége van. Egy hűvös, szeles esővel gazdag őszi hónapot zárunk le hamarosan és kezdetét veszi a november.

Emlékezetes hónap ez nekem, mert első alkalommal a betegségemmel 2007 november 7-én néztem szembe. Akkor tudtam meg, hogy nagy küzdelem áll még előttem. A kemoterápiák sora, a sok csontvelő biopszia és a rengeteg tűszúrás és fájdalom már az évek hosszú sora alatt kezdett elvalványodni előttem… Már csak apró emlékek törnek fel bennem néha-néha…

2012 január hónapjában megtörtént a csoda: szerelmes lettem! Megtaláltam azt az embert, aki mellett olyan boldog vagyok, mint amiről mindig is álmodtam. Nem meglepő már a mai világban az, hogy az internet hoz össze párokat. Nos, velünk is így történt! Egy bökkenő volt csupán: én Magyarországon és ő Amerikában. Nehéz volt, hosszú-hosszú napok és hetek, majd hónapok keserítették meg az életünket, mert nem lehettünk egymás mellett. Egy hirtelen döntés és feladtam mindent, egyik napról a másikra, már úton is voltam a kedvesem felé. Emlékszem, a gépen egy orosz-zsidó férfi, Alexander probált velem kommunikálni, az akkor meg nagyon aprócska angol tudásomat próbára téve. Kedves baratság alakult ki arra a 9 órára, amíg a gép landolt New York csodás városában. Azután a vámon röpke húsz perc alatt átérve dobogó szívvel vettem az irányt a kijárat felé és már meg is láttam őt! Arcát eltakarta a sok vörös rózsa. Egymás nyakába borultunk és egy pillanat alatt elszállt a több hónap hiányérzet belőlünk és boldogan ültünk a taxiba, mint két szerelmes kamasz és megkezdtük közös életünk első útját. Teltek-múltak a hónapok, lassan megbarátkoztam a nagy amerikai városrésszel, ahol mi éltünk és a különböző kultúrákkal, amik fogadtak ott engem. Nem volt könnyű, mert én mindig egy egyszerű lány voltam és soha nem vágytam nyüzsgő és pezsgő életre. Aztán hihetetlen, de egyszer csak azon vettem észre magam, hogy elkezdett a világ kinyílni előttem és olyan dolgokat láttam és tapasztaltam, amit valószínűleg itthon soha nem tudtam volna elsajátítani.

Ahogy telt az idő, mindig volt valami egeszségügyi problémám. Első alkalommal szájherpesz, aztán hasfájás, mandula gyulladás, hasmenések, lila foltok… Ezek kezdtek egyre gyakoribbá válni, de még akkor sem gyanakodtam semmire. 2013 októberében egy eléggé agressziv mandulagyulladással jártam az orvost. Semmi nem használt és egyre csak romlott az állapotom. Közben megjegyzem, több vérkép sem „mutatott“ ki semmit… Novemberben viszont egy akkora herpesz nőtt az orrom alá, hogy onnantól kezdve megkezdődött az igazi kínlódásom. Az orr alatti idegeket nyomta a herpesz és borzasztóan bedagadt az arcom tőle, így sem enni, sem inni már nem tudtam… Akkorra már az orvos telefonált, hogy csak kell azaz antibiotikum, amiért közel egy hónapon át könyörögtem! Elkezdtem szedni, és minden egyes szem antibiotikum után iszonyatosan fájt a hasam és már a fájdalmat sem tudtam mivel csillapítani. A párom vizesruhás borogatása enyhített valamennyire. Elkezdtem gyengülni, minden nap 1 -1,5 kg-ot fogytam és hullott a hajam is. De a leukémia meg mindig nem került szóba, már a második vérkép után sem.

November 30. Már gyenge voltam nagyon, de mivel ezen a napon volt a Szerelmem szülinapja én minden erőmet összeszedve elkészítettem neki a lemezjátszó tortáját, mert én ezzel szerettem volna őt meglepni. A torta elkészült, aztán leültem pihenni. Na, itt vette kezdetét az igazi nagy harc!

Ültem az ágyon és egyszer csak elkezdett a szívem egyre gyorsabban és gyorsabban verni, hogy már szinte levegőt sem kaptam. Annyi erőt vettem magamon, hogy szóltam a páromnak, hogy „Vizet, mentőt!” Már akkor éreztem, hogy nem vicc! Baj van!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás