+36 20 323 4679
tegyjot@tegyjot.hu

Blog

164 nap

Arra tanítottak a szüleim, hogy büszke legyek, erős és határozott. Van amit sikerült megtanulnom, van amit csak idővel, hosszú évek során sikerült csupán. Én mindig olyan ember voltam, aki magában tartotta a fájdalmat és a keserűséget. Sokszor áttapostak rajtam és bántottak és én örlődtem és belülről emésztett a méreg. Én valamiért érzem azt, hogy a betegségemet is ennek köszönhetem. Szerencsére időben érkezett a „segítség“ Zoli személyében, aki segített nekem abban, hogy kitudjak nyílni és őszintén feltudjam vállaéni önmagam és kiálljak az én saját vélemenyeim mellett.

Teljes átalakuláson mentem ét és ezt nagyrészt neki és a betegségemnek köszönhetem. Rengeteget okultam az elmúlt pár év során. Megtanultam, hogyan is működünk mi egyszerű halandó emberek és tudom azt, hogy kire és mire érdemes időt és energiát szánni. Megtanultam azt is, hogy az élettől csak és kizárólag azt kaphatom amit én magam is nyújtok. Érdekes, de tapasztaltam már: annyi mindenre kaptam visszaigazolást, hogy hihetetlen! A betegségem kapcsán persze sokan nem tudják, de érezhető a kétely és szinte érzem a sok kimondatlan kérdést, amit sokan nem mernek szerintem feltenni. Akkor majd én magam választ adok így is, megtörve így azt a csendet amit érzek pár ember felől.

***

164 napos vagyok. Pontosan ennyi nap telt el azóta, amióta megtörtént az átültetés, és meg 30 napot a Szent Lászlo kórház Steril Boxában töltöttem.

Szóval 134 napja vagyok kint a kórház falain kívül.

Azután szüleimnel laktam, egy számomra kialakitotott steril szobában.

Az első hetek siralmasak voltak, mivel a legyengült szervezetem még nem alkalmazkodott a külvilághoz. Két-három héten át sírástól zengett a ház, mert a levált nyálkahártya miatt minden nagyon fájdalmas volt.

Fájt ha ettem, fájt ha ittam… Fájt az egyszerű nyelés és a WC-zés pedig a legfájdalmasabb pontok egyike volt.

De nem panaszkodtam!

Zavart az, hogy sokáig nem volt se hajam, se szempillám, sem semmi, ami zavart magamon. De nem panaszkodtam!

Heteken át az egész arcom, szemem és mindenem dagadt és feszült, fájt! De nem panaszkodtam!

Mindentől megfosztott az élet hosszú időre és mégis mosolyogtam! Nem panaszkodtam!

Gyulladt szemmel vakon tapogatóztam hosszú napokon át! Én akkor sem panaszkodtam!

Nem ehettem és mai napig sem ehetek azt, amit én szeretnék! Akkor sem panaszkodtam és most sem teszem!

Hetente és most 2 hetente visz-hoz a betegszállító Budapestre kontrollra! Még most sem panaszkodom!

A kanül nehezíti mai napig az életemet, korlátoz sok-sok dologban. Most sem panaszkodom!

Az immungyengítő miatt, nem alszom: kimerült vagyok és gyenge. Sokszor nem bírok egyszerű lépéseket megtenni és fáj minden porcikám! Én most sem panaszkodom!

Mindezt azok miatt írtam le, akik érezhetően kételkednek a betegségem miatt. Akut Myeloid Leukemia! Kétszer! Megküzdöttem az elsővel, már a Finishben vagyok a másodikkal! Nem panaszkodom! Nehéz! De:

Köszönöm, én jól vagyok!

Szeretettel: Anida
Anida

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás