Blog

Ez a címe annak a filmnek, amit Lilla barátnőm javasolt még az ünnepek előtt, hogy nézzem meg. Dehogy javasolta: szinte már a fülemet rágta vele, hogy meg kell néznem! 🙂

Bevallom, nagyon ritkán nézek filmeket. Egész egyszerűen nehezen veszem rá magam, mert azt tartom, hogy azalatt a 1,5-2 óra alatt inkább mást csinálok, például a barátaimmal beszélgetek, vagy egy-egy elmaradásomat hozom be. De épp ünnepek után voltunk, sokan még a szilveszteri bulit pihenték ki. Így úgy döntöttem, megnézem a filmet. A film egy zongorista nőről, Kateről szól, aki sikeres üzletember férjével él. Rövid idő alatt épül le annyira, hogy az életerős nő a film első tíz percében már csak járókerettel tud járni; férje segíti a zuhanyzásban, stb. Ezután jön a történet következő főszereplője, Beck, aki egy céltalanul élő, ágyról-ágyra járó, bulis csaj, akinek nincs életcélja sem… A történetben a két nő életútja összeér, amikor is Kate felveszi Becket segítőnek. Vannak benne komikus jelenetek, amik abból adódnak, hogy Beck a konyhában úgy viselkedett, mint elefánt a porcelánboltban. 🙂

Ám a történetben hamar kibontakozott az igazi Beck: a rocker, aki szegecses karkötőket viselt és rockeres ruhákat viselt, hamarosan egy szeretni való, konszolidált csajszivá vált, aki úgy vigyázott Katere élete utolsó óráiban, ahogyan Kate saját családja sem…

A film elgondolkodtatott. Vajon hányan élünk úgy, hogy álarcot viselünk és a környezetünk, a családunk sem az igazi énünket látják? Annyian „játsszuk“ a boldog ember szerepét, miközben, mikor nem lát minket senki, csendben, az éjszaka közepén sírunk. Tele vagyunk álmokkal, célokkal, de félünk belevágni, mert félünk, hogy a környezetünk kinevet. Ha mégse teszi, de nem a terv szerint alakul az életünk, akkor félünk az „ugye én megmondtam“ kezdetű epés megjegyzésektől.
Utálom a frázisokat, hogy „Carpe diem“, „Ne álmodd az életed, hanem éld az álmodat“, meg a többi hasonló, mert millió egyezren ezzel jönnek, így ezek számomra olyanná váltak, mint a 24 karátos arany, amit kicsit túlcsiszoltak: értéktelen megkopott „valamivé“ lett.

Beck megszépítette Kate utolsó éveit. Mert a szíve mélyén tudta, hogy a „szexmániás rocker“ csajszi szerep csak egy álarc. Többre volt képes, amit csak Kate látott meg benne. Egy modern kori kis herceg film ez, ahol a kis herceg megszelídítette a rókát. Ritka tálentum ez, ha felismeri valaki a bennünk lakozó igazi ént.

Beck a maga kis bohókás személyiségével egy haldokló embert tanított meg élni. Adott és kapott egyszerre.
A filmben volt egy kulcsmondata Katenek: „találd meg azt az embert, aki igazán téged lát.“
Ez egy örök bölcsesség, amit Exupéry is megfogalmazott már: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.“