Szüleim sosem titkoltak tőlem semmit, ami az állapotomat illeti. A kórházban már úgy ismertek az orvosok és ápolók, mintha a családtagjuk lettem volna. Szüleim fogukat összeszorítva harcoltak értem azért, hogy életben maradjak… Igen, dönthettek volna úgy is, hogy belefáradtak és nem csinálják tovább, de erről persze hallani sem akartak.
Azzal szerintem nem mondok újat, hogy egy kórházi kezelés, egy kisebb műtét is, mennyire meg tudja kurtítani a pénztárcát. Az ember mindent megtesz azért, hogy visszakapja az egészségét, vagy legalábbis egy részét. Gyógyszerek, diéta, utazás.
Igen ám, de egy olyan helyzetben, amikor mindez hónapokon vagy éveken keresztül zajlik, egy idő után az ember feléli az utolsó tartalékát is. Ha kell, beadja a jegygyűrűjét vagy a dédnagymamától örökölt kapott ékszereket is a zaciba csak azért, hogy a gyermek éljen és meggyógyuljon…
Nem egy ilyen eset történt a mi családunkban is csak azért, hogy mondjuk haza tudjanak hozni a pesti Tűzoltó utcai klinikáról. Sajnos, mi tudjuk, mi az, hogy már nincs… Mindez „miattam“, mert én voltam az első, hogy éljek, hogy életben maradjak, hogy ne legyenek fájdalmaim és ne legyen lázam, stb…
Bizony szégyen vagy sem, abban az időben talán nekünk is jól jött volna egy „Tégy Jót!® Nap“ jellegű adományosztás, amikor is használt, de jó állapotú ruhák és játékok kerülnek szétosztásra. Remélem, érti a Kedves Olvasó, mire célzok ezzel…
Hála Istennek a mögöttünk lévő nehéz időszak mára a múlté. Viszont nem felejtettem el, hogy rajtam kívül ma is rengeteg gyermek és szülő tölt hosszú-hosszú hónapokat a kórház fehér falai között. Közben abban hisz: sikerül meggyógyulni, mert sikerülnie KELL bármi áron! Akkor is, ha az anyukának nincs mit felvenni a -10-15 ºC-os hidegben! Akkor is, ha minden nap csak zsíros kenyér jut, de a gyermeknek, aki épp az ágyban fekszik sokszor iszonyatos kínok között, akkor is meg kell legyen a mindennapi gyümölcs, a szükséges táplálék és esetenként az olyan töblet gyógyszer, ami már nem telik ki a közgyógyos keretből.
A Tégy Jót!® Nap értük szól… Hogy ezek a családok, akik mindent a gyermekükért tettek fel egy lapra, érezzék, nincsenek teljesen egyedül. Mert ami nekünk már megunt, kinőttük/kihíztuk nekik még pont jó lehet és ki tudnak benne húzni egy telet…
Éppen ezért, akinek van otthon megunt, vagy bizonyos okok miatt már nem használt, de jó állapotú ruhái, esetleg játékai, az kérem, hogy vegye fel velem a kapcsolatot! Ígérem, minden egyes darabot személyesen viszek be a miskolci Szentpéteri kapu kórház onkológiai gyermekosztályára és osztom szét a családok között!
Leave a Reply