Blog

Amióta megszülettem, ez a kérdés jár szüleim fejében. S bár a kérdés az évek folyamán megfakult, mégis időnként fel-fel üti a fejét. Miért születtem így, miért érdemeltem ezt? Miért érdemelték ezt a szüleim? A kérdés a magyar nyelvben csak 5 betű, és egy írásjel. De nincs rá válasz. Nincs rá elfogadható válasz. Egyáltalán, milyen választ lehet elfogadni a születésem okára feltett kérdésre? Jöhetünk a DNS-sel, a génekkel, meg a többi orvosi maszlaggal, de ez egyenlő azzal, hogy „nesze semmi fogd meg jól.“ Jöhetünk teológiai felvetésekkel, azzal se megyek sokra, sőt, még inkább elkeserítő… Nem tudom, hogy én választottam-e ezt az életet vagy Isten akarta, vagy maga a gonosz. A lényegen akkor se változtat semmit. Így kell élnem annak ellenére is, hogy a kérdésre 32 éve nincs válasz. Talán önsajnálatként hangzik, pedig nem az. Ám ha lenne is magyarázat, vajon elegendő vigaszt adna? Újult erővel tudnám élni hátralévő életem? Nem. Néha „állítsátok meg a földet, ki akarok szállni“ érzésem van. Néha szeretném, ha lenne egy RESET gomb, mint az asztali számítógépen, amit ha megnyomok, új leosztást kapok. Néha szeretném, ha érvénytelenítenék azt a bizonyos „sorsolást“, amivel számomra az OI-t húzták ki, és azt mondanák: bocs haver, hiba a mátrixban, nyomunk egy restartot. Persze tudom, ezek nem kivitelezhető vágyak. Ezek 100%-a fikció, még csak elképzelni is badarság.
Pár napja volt egy beszélgetésem azzal a csodálatos emberrel, akiről az Újrakezdés című posztomban írok. Ismét tanultam tőle valamit, amit utólagos engedelmével közzéteszek, mert tanulságos és szívet melengető:

„Tudod mire jöttem rá? Vannak akik olyan életet élnek, hogy kint vannak az utcán szenvednek, nem esznek. Nagyon sok olyan van, aki szenved és mégis harcolna az életért. Mi is ezt tegyük! Miért adnánk fel? Élni kell! Bele kell gondolni, más mit él át, mi meg feladjuk?
Isten is azt akarja, hogy élj, ezért adtak neked életet anyukádék is, hisz’ világra jöttél. Csak azon vannak, jó legyen neked! Élned kell, tudom nem vagy boldog, de mi akik szeretünk, vegyél belőlünk erőt és küzdj! Minden nap élned kell, a rossz napokat át kell harcolnod, de vannak jók is. Itt vagyunk mi neked, akik szeretnek, amilyen vagy. Igaz, beteg vagy, de tele vagy élettel, jóval: csak a belső számít! Előttem te egészséges vagy!“

Ilyen szavak után már csak egy „miértes“ kérdésem maradt: miért nincs az ilyen emberből sokkal több a földön?