Blog

S

Ricsi barátunkat ismeritek, aki még sem, itt olvashatja a sztorit: https://tegyjot.hu/gyujtes/305
Tehát a világon két, azaz kettő (!) ilyen megbetegedéssel küzdő beteg van, az egyik Ricsike. Igazi hős, mert az emberek nagy része sikító frászt kapna, ha csak a kórház kapuját átlépné a helyébe. Én biztos, ismerve tű-és vérfóbiámat, de felnőtt ember nem bírná elviselni ép elmével, amin ez a kis legény átment. Ő 11 éve amit megélt és kibírt egyszerűen elképzelhetetlen: csontvelő transzplantáció, tüdő transzplantáció és hosszú még a sor.

Szóval, Ricsi anyuval és apuval be-benézegetett a Mach Márti vezette textilszobrász műhelyünkbe. Vesztére pont ott lábatlankodtam másodszor is, elhatároztam, hogy elcsábítom a gyereket alkotni, a szülőket meg elküldöm sétálni, mert kell, hogy Ricsi érezhesse, elég nagy ahhoz, hogy felügyelet nélkül maradjon (?). Anyát és apát nem volt könnyű elűzni, de pech-kükre lenn Vikivel találkoztak, aki el is „üldözte” őket a táboron kívülre. Anyu élete Ricsi születéstől arról szól, hogy hadrendben áll éjjel-nappal és szünet nélkül, apu pedig bármikor mozgósítható.

Az alkotó műhelyben – az emeleti helyiség hangzatosabb neve – közben Ricsivel átbeszéltük, hogy az első alkotása egy kép lesz, úgy gondolta, hogy majd máskor készít babát. Talán nem tartotta rá magát elég érettnek. A textilszobrászat nem rózsaszín leányszobás hadművelet, itthon tisztaságmániám ellenére hatalmas szutykot vagyok képes megteremteni. Nem beszélve a sajátságos manikűrről, amit a gumikesztyűtlenség vagy lyukadás okoz, ennek az alapja fekete, igaz nem túl szép, de annál tartósabb köröm szín. Erre vettem rá Ricsit, akit nem is kellett igazán rábeszélni, valahol akarta, csak nem mert nekikezdeni. Egyébként remek meggyőző eszközökkel és rábeszélő készséggel rendelkezem, a legjobb az „akarsz jövőre is táborba jönni?”- kérdés. Komolyra fordítva a szót, imádom a kölyköket, ők meg a „tenyeremből esznek”, kölcsönösen imádás van a legtöbb gyerekkel,cset a Fészen, stb.

El kell, hogy áruljam, hogy hajlandó lett volna Ricsike kesztyű nélkül is dolgozni, szóval, elronthatóvá vált. Kötöttünk elé egy rongyfélét kötény címén, és még a kesztyűket is felkötöztük. Némi hajléktalan filingje lett a gyereknek, de közben jókat bazsalyogtunk. Abszolút nem zavarta, hogy így is kb. 1-2 cm-el voltak hosszabbak a kesztyű ujjai a kelleténél.

Ezután következett az alkotás, elsőként az anyag összekenése, amit nemes egyszerűséggel összedzsuválásnak hívtunk. Teljes átéléssel ment. Rám, mint segítőre az apró „kis vackok” szórásánál és a szélek illesztésénél volt szükség. Magyarán a művész csak segédmunkára alkalmazott. A szárítás műveletét teljesen egyedül végezte, majd a festés következett. Ez volt a sutolásos hadművelet, sok-sok színnel, a művész úr ízlése szerint.

Miután más is felfedezte Ricsiben az őstehetséget, fotósok hada kezdett el köröttünk kattogtatni, de mi egyszerű, spontán nyelvnyújtással jeleztük véleményünket. Ja, és csak úgy mellékesen mondom, hogy jókat vigyorogtunk, ennek bizonyítékai is vannak. A nagy mű csodás lett, meg is beszéltük, hogy miről szól: ezután már mindig sütni fog a nap és minden jó lesz.
Az alkotás után lepasszoltam a művész urat, először a 3B-vel bandázott, majd egy anyuka ölében is üldögélt, de aztán jött Kosztyu Viki, aki elvitte csavarogni, azaz házalni. Meg is látogatták Matyit, és remekül érezték magukat, ágyból tévéztek és beszélgettek.

Természetesen az aggódó szülők, akik valószínűsíthetően a séta egyetlen percét sem élvezték felhőtlenül, visszaérkeztek. Miután azt a választ kapták, hogy gyermekük valahol csavarog, nagyon megdöbbentek. (Azon még jobban, hogy először azt állítottam, hogy mit tudom én, hogy hol van.)
Végül is bevallottam, hogy a művész úr csavargó-házaló-bandázó korszakát éli.
Közben pedig csak annyi történt, hogy igazi gyerek lett Ricsi.12 éves, ez az első tábora.

Légy egészséges mielőbb Ricsike! Imádás van kis legény, nagy ölelés neked, és tudod, minden nap 5 kanál kaja a jövő évi táborért pluszban elfogyasztandó részedről. Tehát van reggeli.10 órai.ebéd, uzsonna és vacsora + a táborért kajálás.

Ui: csak megpróbáltam úgy leírni, hogy érdekes legyen, de jó pár éves tapasztalat és sok-sok ismeret birtokában végezzük a munkánkat, különben nem lenne velünk a nagy Mosolyvarázsló.

Pásztor Marianna (KELL Alapítvány)