Amikor valakitől valamit kapunk, legyen az egy ölelés, egy szál virág, esetleg más ajándék a szívünket elönti a hála. Csodálatos érzés ez, amely a 21. században elillanni látszik. Hogy miért? Mert kevesebbet kapunk, s még kevesebbet adunk. A szükség egyre jobban beférkőzik a napjainkba, az anyagi gondok pedig mindent elsötétítenek. Amikor a pékségben állva választanunk kell a lekváros táska, vagy a napi gyógyszer között megtorpanunk. Miért történik ez velünk? – kérdezzük logikusan, de erre nincs válasz. Amikor valaki segítséget nyújt, pénzt, anyagi-tárgyi támogatást ad, akkor picit képes kisütni égboltunkon újra a nap. Mert vannak még emberek, akik szívesen osztják meg vagyonukat, elért, megérdemelt kincseiket, hogy másnak jobb legyen. Csoda angyalok ők. De a szükségben se felejtsük el soha, hogy mi is adhatunk, bármikor. Igaz nem pénzt, vagy drága ajándékot, de egy mosolyt, ölelést, jó szót, bizalmat…igen, bármikor, és bármilyen mennyiségben. Ha a „címkén” származási helyként az „Őszinteség” szerepel, akkor mindez drágakővé válik.
Horváth Nikoletta
Leave a Reply