Blog

Dávid történetét körülbelül 2 éve ismertem meg. Sajnos akkoriban még nem volt annyira ismert és látogatott a Tégy Jót!^®, mint napjainkban, ezért nem tudtam nekik érdemben segíteni.

Most néhány hete ismét hozzám fordultak, mert egy nagyszerű lehetőséget kaptak az önkormányzattól, de ennek ára van: 1 millió Ft önerő…

Először is, mesélj a betegségedről pár szóban.

Az izomdisztrófia genetikai betegség (csoport), melyre jellemző, hogy az izomrostok bármely károsodásra igen érzékenyek, a károsodott rostok gyorsan elvékonyodnak. Számos beteg mozgáskorlátozottsága miatt kerekesszékbe kényszerül. Az izomdisztrófiának több típusa van, leggyakrabban gyermekkorban kezdődik, és főként fiúgyermekeket érint. Egyes típusok csak felnőttkorban alakulnak ki. Az izomsorvadásos beteg életet veszélyeztető állapotba is kerülhet légzési és nyelési nehezítettsége miatt. Végtagjaik „kifordult” helyzetbe kerülhetnek, és egy pozícióban maradnak (kontraktúra). Egyes izomsorvadások a szív- és belső szervek izomzatát is érinthetik. A betegség nem gyógyítható, egyes eljárásokkal lassíthatóak a folyamatok.

Tavaly intenzívre kerültél. Mennyi ideig voltál kórházban?

4 hónapot voltam kórházban, 3 hónap intenzív osztály, 1 hónap félintenzív osztályon, ahol felkészítették édesanyámat az itthoni ápolásra.

Anyukáddal egyedül éltek? Mikor voltál utoljára az utcán – a kórházból hazajövetelt leszámítva?

Édesanyámmal és 78 éves nagypapámmal élek egy kispesti albérleti lakában, amit nagypapám nyugdíjából tartunk fent.

Pár hete voltam kint, ritkán tudok kimenni, mert 20 percnél tovább nem tudok ülni a kerekes székben. A lakást elhagyni hosszabb időre a leszívó gép nélkül nem tudjuk, szükségünk lenne egy taposószívóra, ami technikailag lehetővé tenné, hogy az utcán is a 20 percenkénti leszívást.

Mivel töltöd a napjaidat?

Számítógépen töltöm a napom jelentős részét, szeretek filmet nézni, videót készíteni, facebookon kapcsolatot tartani a barátaimmal.

Mesélj arról a házról, ahol éltek jelenleg. Miért nem felel meg és miért van szükségetek más lakásra?

Kispesten élünk egy 1.5 szobás albérletben, aminek magas a páratartalma, ebből adódóan penészesedik, ennek következménye, hogy sokat kell szívni a géppel, ami lehet napi 20-30 alkalom is. Az előzőek miatt nem kaphatok beszélő-kanűlt, pedig minden vágyam, álmom, hogy beszélhessek újra.

Mesélj az új lakásról, amit adna az önkormányzat!

Szintén Kispesten, ugyanebben az utcában van az új lakás. Egy első emeleti, 3+2 fél szobás, rossz állapotú, minden téren teljes felújításra szoruló panel lakás. A felújítási költség 3 millió Ft, amelyből 1 Millió Ft az önrész, amit nekünk kell előteremteni.

Dávid egy blogot vezet (http://csorbadavis1992.blogspot.hu/), ahol álmairól, vágyairól is mesél.

Ott így ír magáról:

„Tudjátok, 4 éves koromban egy csúnya betegség áldozata lettem.
Ezáltal csak 8 osztályt tudtam elvégezni, azt is magántanulóként, mert már járni sem tudtam.
Pedig tudjátok, akkor, amit ti most nem vesztek észre, hiszen minden nap érzitek a nap sugarait, a virágok illatait, látjátok a borongós felhőt, azt sajnos én az ágyamból már nem látom és nem érzem…
Még annyi időm sem adatott, hogy játszani tudjak!
Barátokat szerezhessek.
Nem tudom milyen érzés az, hogy tartozni egy közösséghez.
Hogy legyen barátnőm.
Mindent elvesztettem.
Tanulni szerettem volna: diplomát szerezni.
Egy valaki maradt: az pedig az anyukám, aki éjt nappá téve itt van mellettem fáradhatatlanul ès biztos vagyok benne, hogy ott sír ahol senki nem látja.
Volt egy testvérkém.
Őt elvesztettük
Eltávozott az élők sorából…

Azt látom mindenki szereti az ártatlan, kidobott, megvert kisállatokat.
Én, aki senkinek nem ártottam…
Engem nem dobtak ki.
De mégis számkivetett lettem…
Azt kérem csak mindenkitől, hogy egy picit fogadjon be a lelkébe és segítsen nekem, hogy könnyebben viselhessem betegségem, egy élhetőbb környezetben.

Minden pénz a gyógykezelésemre megy el, nem igazán tud anyu félretenni.
Kérlek, segítsetek nekem, hogy meg tudjuk valósítani álmunkat.
Egy olyan otthon reményében, ahol majd tiszta falak vesznek körül és ezáltal kicsit szabadabban lélegezhetek és végre beszélhetek.
Nem kérek sokat.
Nekem csak álmaim vannak, és azt senki nem veheti el. A többit sajnos már elvették…“

Az ember élete felértékelődik és a problémáinknak hitt dolgok többé nem azok, miután látja, hogy emberek küzdenek nap-mint nap orvosi szempontból gyógyíthatatlan betegséggel, néznek szembe a kihívásokkal…

Dávidnak természetesen a Tégy Jót!^®-on is folyik gyűjtés, ami az alábbi linken érhető el: https://tegyjot.hu/gyujtes/452/duchenne-szindromas-david-gege-metszes-miatt-allando-felugyeletre-szorul

Ganyi Károly