Nagyon megrendítő, és egyben megható volt olvasni a különféle súlyos betegséggel küzdő gyermekek történeteit. Csodálatos az a küzdés, élni akarás, pozitív hozzáállás, ami ezekről a kicsi arcokról sugárzik akár még olyan helyzetben is, amikor, mi, felnőttek lehet, hogy már rég feladtuk volna; azt hiszem, ilyen téren (is) sokat tanulhatunk a gyerekektől.
Ezeknek a gyerekeknek a sorsa/élete sokszor tényleg csak azon múlik, hogy az Önök „akciójának”, vagy más jótékony szervezet felhívásának köszönhetően összegyűlik-e elég pénz a támogatóktól (legyenek akár magánszemélyek, vagy szervezetek/társaságok).
Az előbbiek miatt (is) remélem, hogy sokan adakoznak majd, és minden kis betegnek sikerül időben a gyógyításukhoz/gyógyulásukhoz szükséges anyagi hátteret biztosítani.
Egyúttal szeretném, ha tolmácsolnák a kis betegeknek és szüleiknek/hozzátartozóiknak is, hogy nagyon sok erőt, és kitartást kívánok nekik a nehéz időszakokban. Nagyon remélem, hogy végül győzedelmeskednek a betegség felett. Demjén Ferenc egyik nagyon szép dalából jut eszembe egy idézet biztatásul:
„… Várj, míg felkel majd a nap. Egy új nap mindig új reményt ígér…”
Nagyon drukkolok a kis „harcosoknak.“
Egyúttal szeretném őszinte részvétemet fejezem ki azoknak a hozzátartozóknak, akiknek a gyermekeinek, testvéreinek, unokáinak, kis betegeinek nem sikerült felülkerekedni a betegségen.
Önöknek sok sikert és kitartást kívánok munkájukhoz! Remélem, üzenetük sok jóakaró embertársainkhoz elér, és sokan támogatják Önöket céljaik elérésében.
Üdvözlettel:
Csató Erika
Leave a Reply