Hihetetlenül sok szeretet lakozik egy speciális igényű gyermekben. Amit ők adnak nekünk, azt nem lehet szavakba önteni. Az az életszeretet és akarat ami bennük van, irigylésre méltó. Egy-egy babakocsis sétánál mikor a kis drágám más gyerekeket lát, akik szaladgálnak vagy bicikliznek, teljesen ki szokott borulni. Nekem ilyenkor a szívem szakad meg, de ettől ő még jobban akarja. Imád járókerettel sétálni, szinte minden pillanatát élvezi. Ez boldoggá tesz, hiszen azt jelenti akarja, küzd és meg is fogja csinálni. Idő kérdése, fejlesztések sorozata, majd varázsolunk neki egyensúly érzéket és ha az megvan semmi nem állíthatja meg. Én nagyon hiszek és bízok ebben. Sokszor azt álmodom, szalad felém egy játszótéren és kiabálja, hogy anya. Egyelőre csak pár szótagot mond. Én „nya” vagyok. Idővel ez is jobb lesz, mert abszolút megérteti magát egyébként a maga kis nyelvén.
Szuper logopédusunk van aki segíti őt ezen az úton. Minden szakembernek aki bármikor is segítette őt rengeteget köszönhetünk és az embereknek is akik ehhez hozzá segítettek. Örökké hálásak leszünk nekik. A legtöbbet mégis az én kis hősöm tesz ezért. Nagyon kiegyensúlyozott és nyugodt kisfiú, persze vannak hisztik és eléggé a dacos korszakát éli, de legalább van akarat és hát makacsság is. Azt hiszem, ezt tőlem örökölte. 😀 Ő nap, mint nap olyan dolgokért küzd meg, ami másnak teljesen természetes. Például egy kisebb tárgy megfogása is nagyon nagy koncentrációt igényel nála, de ha nem sikerül valami. akkor küzd és csinálja tovább mégha méregből is; egyébként olyankor a legügyesebb, mikor valamit dühből csinál és irtó cuki is. Levi nagyon szeret társaságban lenni és ismerkedni. Szeret utazni és kirándulni.
A zenéhez eléggé nagy érzéke van. Szoktam mondani, hogy biztos zenész lesz. Itthon nem nagyon van olyan hangszer amit ne lenne megtalálható. Meghatározó szerepet tölt be az életében a zene és a hangok. Ez az erőssége, ezzel lehet motiválni és nem mellesleg a ritmus érzéke is kiváló. Ezen az úton szeretném majd őt tovább vinni és fejleszteni a későbbiekben. Az elsődleges cél, hogy tudjon járni segédeszközzel önállóan.
Levi nagyon szereti a hasát, bár csak pépes ételt tud enni és nem önállóan, de mindent szeret. Kedvence a pörkölt nokedlivel. Igazi pasi. 😀 Egy helyben nem tud megmaradni, mindig mászik és tele van energiával. Ebben rengeteg meló van, mert 2 éves koráig alig mozgott valamit és még helyet sem tudott változtatni. Két hónapja körülbelül önállóan mos fogat. Ez számomra akkora boldogság, mint másnak egy nagyobb nyeremény. Szinte szárnyaltam a boldogságtól, mikor sikerrel jártunk ebben. Szintén rengeteg munka áll emögött is. Igazából mi minden nap sokat küzdünk egy apró dologért, de megéri, hiszen így jutunk előre és így fog sikerülni minden. Nála nem jönnek magától ezek a dolgok, Levibe ezeket szó szerint bele kell kódolni. Ismételni ezerszer és tanítani.
Nem teher számomra, ez már a mindennapjaink részét képezi. Az lenne a furcsa, ha normális életünk lenne, mert hát kicsit sem az. Minden kemény munkáért cserébe, ami valljuk be nem könnyű, főleg teljesen egyedül, mérhetetlenül nagy szeretetet kapok tőle. Mindig boldog és mosolygós kisfiú akiért az utolsó lélegzetemig küzdeni és harcolni fogok. Ezt a köteléket semmi nem múlhatja felül. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy nem érzem-e szerencsétlenül magam, hogy így jártam Levivel? Mondanom sem kell, hogy hogyan esett ez nekem… Azt válaszoltam:
Egészséges gyerekből több millió van hála Istennek, de Leviből csak egy, mert ő egy különleges és egyedi kisfiú. Akkor szerinted én vagyok szerencsétlen? Hát nem. Szerencsésnek mondhatom magam abban a tekintetben, hogy tudom értékelni az életet. Tudok igazán őszintén szeretni és megbecsülni azt, ami van és örülni minden egyes napnak. Kell ennél több?
Leave a Reply