A mai rohanó világban az emberek néha elfelejtik kimutatni az egymás iránt érzett szeretetüket. Pedig úgy gondolom, hogy sosem lehet elégszer mondani annak, hogy „szeretlek“, legyen szó egy családtagról (anya, apa, testvér, vagy gyerekek), akár egy barátról. Írtam Csima Adriról, hogy ő az én olyan igaz barátom, akivel bármikor tűzbe mennénk…...
Álom vagy rémálom
Amikor elkezdtem írni, megfogadtam, hogy nem fogok képmutató módon csak a pozitív oldalról írni. Egész egyszerűen azért nem, mert éppúgy hozzám tartozik a szomorúság, mint a jókedv. Olyan ez, mint az édes és savanyú íz. Kiegészíti egymást. Amikor 3 vagy 4 évesen azzal szembesültem, hogy én más vagyok, mint a…...
Mozgáskorlátozott vagy „űrlény?“
Egy nyári délelőtt apu úgy döntött, hogy lemossa és kitakarítja az autót. Tette ezt azért, mert napi használatban van, Szóval mondta, menjek ki én is vele, addig elvagyok. Így is történt. Egyszer aztán feltűnt, hogy egy 3-4 éves kisleányka és anyukája közeledett. A kislány kissé előrébb szaladt. 2 copfban volt…...
Tégy Jót!® Nap, minden évben, de miért?
Szüleim sosem titkoltak tőlem semmit, ami az állapotomat illeti. A kórházban már úgy ismertek az orvosok és ápolók, mintha a családtagjuk lettem volna. Szüleim fogukat összeszorítva harcoltak értem azért, hogy életben maradjak… Igen, dönthettek volna úgy is, hogy belefáradtak és nem csinálják tovább, de erről persze hallani sem akartak. Azzal…...
Vigyél véghez egy napi jótettet azaz tégy jót!
Amikor még a liftre gyűjtöttem, Kata által belecsöppentem egy új világba, aminek Napi Jótett a neve. De nem erről szeretnék írni. Hanem arról a három emberről, akik jelenleg is meghatározzák a Tégy Jót!® Életét. Ő Marianna, Viki és Anett. Marianna életébe elég vicces módon kerültem. Történt ugyanis, hogy egy Szilvia…...
Egyszer lenn, egyszer fenn – II. rész
Amikor a nyilvánosság felé fordultam, nagyon szkeptikusok voltunk. Nem gondoltam, hogy lesz majd, aki segít, és majd pont nekem. Hiszen ki lennék én, hogy megérdemeljem bárki segítségét? – kérdeztem magamtól? Aztán persze jöttek az adományok, kisebb-nagyobb összegek, és megmondom őszintén: fogalmam se volt, hogy sírjak, vagy nevessek. Még akkor is…...
Egyszer lenn, egyszer fenn – I. rész
Amikor szembesültem azzal, hogy szüleim sem fiatalodnak már, hanem, ahogy mennek bele a korba, úgy lesz egyre több egészségügyi problémájuk, az nagyon rossz volt. Újra előjöttek bennem azok a kérdések, amik 3-4 éves koromban foglalkoztattak. Nagyon kilátástalannak éreztem az egész életemet. Úgy láttam magam, mintha rab lennék, s ebből minden…...
Álmok és célok
Ez nem egy könnyed téma. Sokáig éltem úgy, hogy nem voltak álmaim és céljaim. Minden nap felkeltem, beültem a számítógép elé és már-már azt hittem, ennyi az élet. Vagyis, nekem ennyi jutott. Persze sok mindent megtanultam önerőből a számítógépen, mindenféle iskola nélkül, mert időm annyi volt, mint a tenger. Ezt…...
Barátok
Amikor kicsi voltam, nem voltak olyan barátaim, akikkel együtt lóghattam. Volt ugyan egy-két unokaöcsém, akik néha meglátogattak és együtt játszottunk, de ahogy nőttünk, az is alábbhagyott. Érthető, ők élték az ép emberek életét: haverok, buli, csajok. Nekem viszont ebből a szempontból semmi sem jutott. Volt egy öregecske, megsárgult Commodore 64…...
Talpraállni
Kétféle fogyatékossági kategória van: a veleszületett és az ún. szerzett. A veleszületettet nem kell ecsetelnem. Megszületik a kisgyermek és a születése után jó esetben rövid időn belül kiderül, hogy gáz van. A szerzett pedig általában baleset vagy egyéb betegség esetén következik be. Mindkettő kategóriánál eljön az idő, hogy szembesülni kell:…...
