+36 20 359 1767
tegyjot@tegyjot.hu

Tégy Jót!®

Barnus – Egy kisfiú, aki nem adja fel

E

gy kisfiú, aki nem adja fel… és a családja sem. Sorozatos kezeléseken esik át, amelyektől egyre jobban és jobban fejlődik. A szülei és a testvére segítik, ahogy
tudják és bíznak a további javulásban.

Mesélj Barnus betegségéről!

Barnus én mindig azt mondom csoda gyerkőc. Akkora élni akarás van benne, hogy szinte én merítek belőle erőt. Betegsége összeköthető sajnos az oxigénhiánnyal, ami születése közben érte és talán az anyaméhben elszenvedett oxigénhiánnyal. Gyengébb a tüdeje erre gyógyszereket kap. de talán a koraszülöttség jelei nem mutatkoznak mivel 28. hétre született. 3 hónapos volt, amikor haza hozhattuk, de csak volt a kisteste, amit ápoltam és etettem őt. Aztán mentek a napok, hónapok és 9-10 hónaposan jött az első kisebb mosoly. Folyamatosan hordtam már akkor is fejlesztésre habár nem reagált rá, de bíztam benne, hogy így is éri inger.

Hogyan alakul fejlődése? Hogyan sikerült kapcsolatba kerülni a bécsi klinikával? Mesélj egy kicsit a klinikáról!

Gyűjtésbe kezdtünk 2010 májusában őssejt-kezelésre. Akkor bukkantam rá a bécsi klinikára és a kapcsolattartóra. Majd egy év elteltével összegyűlt a pénz és megpróbáltuk a kezelést, hiszen talán ez az egy esélye van Barnusnak hogy fejlődjön. Előtte nagyon sokat beteg volt. volt, hogy 2 hét szuri 3 nap szünet és újabb 2 hét szuri és így ment hosszú hónapokig. Aztán a kezelés után ezek a betegségek csökkentek (lázzal, nehéz légzéssel jártak). Látszott Barnuson a változás és bíztunk benne, hogy tovább fejlődik. Így is lett. Igaz még kortársaitól nagyon el van maradva, de legalább már felfogja a külvilágot és vannak cselekedetei, akarata. Aztán újabb kezelést akartunk neki és azok az orvosok, akik nem hittek benne manapság már igen, és bíztatnak minket, hogy fejlődik és a kezelés nagyon jót tett Barnusnak. A második kezelésre a pénz nagyon nehezen gyűlt össze, de sikerült. Egy ismerős akit, Barnus révén ismertünk meg az utolsó pillanatban segített azzal, hogy a hiányzó összeget kifizette. A második kezelés óta közel 2 hónap alatt óriásit változott Barnus. Egyedül ül a kanapén igaz mellette ülök, mert még új neki és még bizonytalan de ül úgy, hogy a háta támasztva van és vigyorog, tetszik neki. Játszik, megismer embereket, gagyog és figyel. Izmai erősödtek, lépked segítséggel és még reméljük változni fog.

Mesélj egy kicsit a másik fiatokról!

Norbika ő 8 éves lesz az idén. Nagyon okos kisfiú és hálát adok a sorsnak, hogy ő van nekünk. Nagyon nehéz volt az elején megértetni vele, hogy a kis tesója beteg, de talán mára, ha nem is fogadta el, de tud vele élni. Imádják egymást. Szinte minden kívánságát lesi Barnusnak. De szeretném, ha a gyermekkora nem csak erről szólna. Szeretnék több időt vele 19lenni, és hogy még jobban érezze, hogy nagyon szeretem. Lelkileg nagyon érzékeny, kis
maximalista.

Tovább olvasom

Boldog Új Évet Kíván a Tégy jót! a 2015-ös esztendőre is!

A

z idei év is gyorsan elszaladt. Ilyenkor én, mint a Tégy Jót!™ ötletgazdája mindig elgondolkodom, hogy miért is haragszunk sokszor egymásra? Miért mondjuk azt, hogy elmegyünk egymás mellett? Immár 2,5 éve tapasztalom a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvánnyal az oldalamon, hogy a szeretet és gondoskodás nem halt ki belőlünk. Hiszen a Tégy Jót!™ maga is épp a szeretetről és gondoskodásról szól! Drága Barátaink! Gondoljatok csak arra, hogy idén hány meg hány gyermek fotóját osztottátok meg, akik az oldalainkon segítséget kértek? Számát sem tudjuk! Csak azt látjuk, hogy a 2014-es évben már szervert is kellett cserélni, az oldal alatt, mert a tenniakarásotokat nem bírta el az akkori infrastruktúránk!

Jó látni, hogy megannyi gyermek életét igyekeztek szebbé tenni az évnek minden napján!

Remélem, az elkövetkezendő esztendőben is ugyanígy számíthatunk rátok, mert szükség van a segítségetekre, s itt nem kimondottan az anyagi oldaláról van szó! Egy biztató és vigasztaló szó, egy megosztás talán többet ér, mintha csak anyagilag támogattok valakit.

Ezekkel a gondolatokkal szeretnék Minden Kedves Olvasónknak, Követőnknek és családjaiknak Egészséges, Békés, Boldog Új Évet Kívánni a Tégy Jót!™ Csapat és a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány Nevében!

Tovább olvasom

Szentkarácsony eljön…

S

zeretnéd, hogy a Tégy Jót!-nak a megjelenése a Te kedvenc karácsonyi képedet kövesse? Akkor nincs más dolgod, mint posztolj a Tégy Jót! Facebook oldalára egy karácsonyi képet!

Beküldési határidő: 2014. december 6.

Ezután a képeket egy külön albumba töltjük fel és a legtöbb lájkot kapó kép lesz a karácsonyi Tégy Jót! alapja és háttere.

Szavazási határidő: 2014. december 13.

Tovább olvasom

3. Tégy Jót! Nap

[fusion_dropcap boxed=”no” boxed_radius=”” class=”” id=”” color=””]S[/fusion_dropcap]ajnos saját bőrömön tapasztaltam meg azt, hogy ha én kórházba kerülök, akár csak egy hétre is, az milyen sok pénzt felemészt. A benzinköltség, az esetleges olyan gyógyszerek biztosítása, ami a kezelő osztálynak pont nincs vagy nem beszerezhető, az élelem és még hosszan sorolhatnám. Ezek mind súlyos összegek.

Azok a gyermekek, akik a miskolci onkológiai-haematológiai osztályokon fekszenek, legkevesebb 6 hónapnyi intenzív kezelésre szorulnak. Ez pontosan mit is jelent? Jó esetben csak eltávra engedik haza őket 1-2 napra, esetleg nagyobb ünnepek idejére (karácsony, húsvét). Persze, ha egy-egy gyermek rosszul van, szó se lehet hazamenetelről.

A szülők általában amúgy sem gazdagok, de egy évszak váltás, még inkább, jelentősen le tudja terhelni a pénztárcájukat, hiszen a kinőtt, évszaknak megfelelő ruhákat pótolni kell.

2012 szeptemberében éppen ez ihlette a Tégy Jót! Napot. Immár 3. alkalommal indítottunk adománygyűjtést a kórházban fekvő gyerekeknek. Minden Tégy Jót! Napot november 16-hoz kötünk, mivel az a Tolerancia Nemzetközi Napja, azonban az összegyűlt adományokat az azt megelőző csütörtöki napon adjuk át, hogy azok a gyerekek se maradjanak ki, akik másnap eltávra hazamehetnek.

A Tégy Jót! szülinapja után, mely augusztus 14-én volt, én már a háttérben elkezdtem a munkálatokat. Így lett a Tégy Jót! Nap arca az ózdi születésű Kapaló Éva. Éva segítőkutya kiképzőként és felvezetőként tevékenykedik egy erre a feladatra specializálódott szervezetben, melynek neve: “Mondjunk mancsot!” Terápiás és Segítőkutyás Közhasznú Egyesület.

Idén mindenképpen egy olyan személyt szerettem volna választani a Tégy Jót! Nap arcává, aki aktívan tesz is a beteg és fogyatékkal élő gyermekekért. Azt érzem, hogy Éva a legjobb választás volt.

A felhívásra elkezdtek gyűlni az adományok. Kisebb-nagyobb szatyrok, később már dobozok érkeztek otthonomba, melyek személyesen vagy postán jutottak el. Még a háttérmunkálatok idején ismertem meg Diener Szilviát, aki vállalta, hogy a fővárosban szintén gyűjtést szervez a gyerekeknek a Tégy Jót! Napra. Kapcsolatba került velem Tőkésné Iván Erika, az Árpád-házi Szent Erzsébet Gyermekmisszió vezetője is, aki szintén nagy szervezkedésbe, gyűjtésbe kezdett. Időközben bekapcsolódott az akcióba Puzsik Renáta is, aki Hétesben, Bánszálláson, és a miskolci Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál szokott adomány osztásokat tartani. Az indulás napján személyesen ment el lakásához édesapám és vette át a dobozokat, zsákokat és a két láda gyümölcsöt. Egy kedves barátomat kértem meg arra, hogy segítsen a szállításban, aki azonnal, örömmel mondott igent, így Ózdról két, dugig pakolt autóval indultunk Miskolcra.

Hogy senkit se felejtsek el: a Pillangó Kiadó is felajánlott egy doboznyi könyvet 137 ezer Ft értékben.

A miskolci kórház bejáratánál a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány kurátorai vártak minket, akikkel együtt vittük fel a csomagot. Bár örömünket egy a közelmúltban történt családi tragédia feldolgozása jócskán beárnyékolta, mégis jó érzés volt látni, hogy kicsik és nagyok, anyukák és apukák, nagymamák együtt válogatnak könyvet, ruhát és játékot. Amit mi kipakoltunk, hamar elfogyott, de szerencsére Szilvi is megérkezett Budapestről az utánpótlással, így szintén 2 autónyi adomány talált gazdára, miközben Nagy Éva saját készítésű tortával és aprósüteménnyel kedveskedett a jelenlévőknek.

Fontos megjegyeznem, hogy az Írországi Magyar Adományozók Facebook Csoportja is szervezett gyűjtést a napra, azonban a futáruk technikai okok miatt csak szombaton érkezik Miskolcra.

Nem szeretek kliséket puffogtatni, de mindenképpen el kell ismernem: adni jobb, mint kapni. Azonban azt se felejtsük el, hogy aki ad, az egyúttal kap is: a csillogó szempárok többet mondanak minden szónál.

Végül, de nem utolsósorban szeretnék köszönetet mondani:

  • Diener Szilvia: adományok (ruhák, játékok) gyűjtése, leszállítása
  • Puzsik Renáta: adományok gyűjtése (ruhák, játékok, alma)
  • Pogonyi Orsolya: adományok (ruhák, játékok) gyűjtése
  • Farkas Andrea: adományok (játékok) gyűjtése
  • Henyecz Tímea: adományok leszállítása
  • Kovács Lilla Hedvig: adományok vásárlása
  • Bata Adrienn: adományok (baba és felnőtt ruhák) gyűjtése, eljuttatása
  • Prokaj Anett: adományok (baba és felnőtt ruhák) gyűjtése, eljuttatása
  • Bánrévei Katolikus Általános Iskola: adományok gyűjtése, eljuttatása
  • Tőkésné Iván Erika – Árpád-házi Szent Erzsébet Misszió: adományok gyűjtése, leszállítása, valamint jótékonysági rendezvény szervezése, lebonyolítása és pénzgyűjtés (74 ezer forint) egy leukémiás gyermek részére, mely a Tégy Jót! napon került átadásra.
  • Könyvadományt biztosított a Pillangó Könyvek Kft. 137 ezer forint értékben.
Tovább olvasom

Mire jó a művészetterápia?

S

zeretném nektek megmutatni, hogy mire képes a művészetterápia. Az alkotás kulcs az emberek szívéhez. Mikor alkotsz a lelkeddel látsz és a szíveddel érzel.

Ricsi barátunkat ismeritek, aki még sem, itt olvashatja a sztorit: https://tegyjot.hu/gyujtes/305
Tehát a világon két, azaz kettő (!) ilyen megbetegedéssel küzdő beteg van, az egyik Ricsike. Igazi hős, mert az emberek nagy része sikító frászt kapna, ha csak a kórház kapuját átlépné a helyébe. Én biztos, ismerve tű-és vérfóbiámat, de felnőtt ember nem bírná elviselni ép elmével, amin ez a kis legény átment. Ő 11 éve amit megélt és kibírt egyszerűen elképzelhetetlen: csontvelő transzplantáció, tüdő transzplantáció és hosszú még a sor.

Szóval, Ricsi anyuval és apuval be-benézegetett a Mach Márti vezette textilszobrász műhelyünkbe. Vesztére pont ott lábatlankodtam másodszor is, elhatároztam, hogy elcsábítom a gyereket alkotni, a szülőket meg elküldöm sétálni, mert kell, hogy Ricsi érezhesse, elég nagy ahhoz, hogy felügyelet nélkül maradjon (?). Anyát és apát nem volt könnyű elűzni, de pech-kükre lenn Vikivel találkoztak, aki el is „üldözte” őket a táboron kívülre. Anyu élete Ricsi születéstől arról szól, hogy hadrendben áll éjjel-nappal és szünet nélkül, apu pedig bármikor mozgósítható.

Az alkotó műhelyben – az emeleti helyiség hangzatosabb neve – közben Ricsivel átbeszéltük, hogy az első alkotása egy kép lesz, úgy gondolta, hogy majd máskor készít babát. Talán nem tartotta rá magát elég érettnek. A textilszobrászat nem rózsaszín leányszobás hadművelet, itthon tisztaságmániám ellenére hatalmas szutykot vagyok képes megteremteni. Nem beszélve a sajátságos manikűrről, amit a gumikesztyűtlenség vagy lyukadás okoz, ennek az alapja fekete, igaz nem túl szép, de annál tartósabb köröm szín. Erre vettem rá Ricsit, akit nem is kellett igazán rábeszélni, valahol akarta, csak nem mert nekikezdeni. Egyébként remek meggyőző eszközökkel és rábeszélő készséggel rendelkezem, a legjobb az „akarsz jövőre is táborba jönni?”- kérdés. Komolyra fordítva a szót, imádom a kölyköket, ők meg a “tenyeremből esznek”, kölcsönösen imádás van a legtöbb gyerekkel,cset a Fészen, stb.

El kell, hogy áruljam, hogy hajlandó lett volna Ricsike kesztyű nélkül is dolgozni, szóval, elronthatóvá vált. Kötöttünk elé egy rongyfélét kötény címén, és még a kesztyűket is felkötöztük. Némi hajléktalan filingje lett a gyereknek, de közben jókat bazsalyogtunk. Abszolút nem zavarta, hogy így is kb. 1-2 cm-el voltak hosszabbak a kesztyű ujjai a kelleténél.

Ezután következett az alkotás, elsőként az anyag összekenése, amit nemes egyszerűséggel összedzsuválásnak hívtunk. Teljes átéléssel ment. Rám, mint segítőre az apró „kis vackok” szórásánál és a szélek illesztésénél volt szükség. Magyarán a művész csak segédmunkára alkalmazott. A szárítás műveletét teljesen egyedül végezte, majd a festés következett. Ez volt a sutolásos hadművelet, sok-sok színnel, a művész úr ízlése szerint.

Miután más is felfedezte Ricsiben az őstehetséget, fotósok hada kezdett el köröttünk kattogtatni, de mi egyszerű, spontán nyelvnyújtással jeleztük véleményünket. Ja, és csak úgy mellékesen mondom, hogy jókat vigyorogtunk, ennek bizonyítékai is vannak. A nagy mű csodás lett, meg is beszéltük, hogy miről szól: ezután már mindig sütni fog a nap és minden jó lesz.
Az alkotás után lepasszoltam a művész urat, először a 3B-vel bandázott, majd egy anyuka ölében is üldögélt, de aztán jött Kosztyu Viki, aki elvitte csavarogni, azaz házalni. Meg is látogatták Matyit, és remekül érezték magukat, ágyból tévéztek és beszélgettek.

Természetesen az aggódó szülők, akik valószínűsíthetően a séta egyetlen percét sem élvezték felhőtlenül, visszaérkeztek. Miután azt a választ kapták, hogy gyermekük valahol csavarog, nagyon megdöbbentek. (Azon még jobban, hogy először azt állítottam, hogy mit tudom én, hogy hol van.)
Végül is bevallottam, hogy a művész úr csavargó-házaló-bandázó korszakát éli.
Közben pedig csak annyi történt, hogy igazi gyerek lett Ricsi.12 éves, ez az első tábora.

Légy egészséges mielőbb Ricsike! Imádás van kis legény, nagy ölelés neked, és tudod, minden nap 5 kanál kaja a jövő évi táborért pluszban elfogyasztandó részedről. Tehát van reggeli.10 órai.ebéd, uzsonna és vacsora + a táborért kajálás.

Ui: csak megpróbáltam úgy leírni, hogy érdekes legyen, de jó pár éves tapasztalat és sok-sok ismeret birtokában végezzük a munkánkat, különben nem lenne velünk a nagy Mosolyvarázsló.

Pásztor Marianna (KELL Alapítvány)

Tovább olvasom

Miért volt szükséges a költözés?

N

em ez az első eset, hogy a Tégy Jót!-ot költöztetnünk kellett más szerverre, azonban most úgy döntöttünk, hogy rendhagyó módon elmondjuk, mi, miért történt.

Közel két éve kaptunk egy felajánlást, ami úgy szólt, hogy itt egy virtuális gép, a Tégy Jót! rendelkezésére bocsájtják. A könnyebb azonosíthatóság kedvéért nevezzük el a gépet Tégy Jót Eszternek. 🙂 Örültünk neki, mert a gép paramétereit illetően izmosnak tűnt. Bírni fogja a terhelést – gondoltuk mi naivan. Ám a dolog szépséghibája, hogy a gazdagép, ahol a mi gépünk is helyet foglalt sok más fontos feladatot is ellátott, ezért volt az, hogy a fent említett paraméterekből nekünk csak a töredéke jutott. Ezzel nem is volt semmi gond, mert mindezidáig szépen ment rajta a levelezés, a Tégy Jót! oldalai, sőt a hírlevél küldés is. Ám egy szép napon a hírlevelek küldése közben a Tégy Jót! szerver megfeküdt, azaz elérhetetlenné vált. A terhelése az egekbe szökött, csak nagyon nehezen tudtam leállítani.

Ekkor felmerült a kérdés, hogy kell egy másik gép, amin keresztül a hírlevelek jönnek ki.  így jött a képbe Tégy Jót Dóra. Dórán szépen működik jelenleg a hírlevélküldés és itt fut a Hősök Háza weboldal is minimális látogatottság mellett.

Aztán kikerült az oldalra Kovács Marci és valami eszement megmozdulás lett érte, aminek én tiszta szívből örülök! Csakhogy Eszter ezt nem tolerálta, ismét mély depresszióba esett, kétszer is. A terhelés azóta is folyamatos volt, a gép pedig nem bírta. Többször belassult, a terhelés az egekbe szökött, stb. Nem volt mit tenni, ismét kellett egy másik virtuális gép, amit meg is vásároltunk, nevezzük Adriennek.

Tegnap megtörtént az Eszterről Adriennre való költözés. így most a TJ feladatait 3 „hölgy” látja el, azonban reméljük, hogy egy jó ideig már nem kell egy negyedik gép is, mert az már kész hárem lenne… 🙂

Tovább olvasom

Második Tégy Jót! Nap

A

 gyermeki öröm. Minden ember volt egyszer gyerek. Ahogy cseperedünk, úgy válunk egyre anyagiasabbá, gátlásosabbá. A gyermeki öröm látványa mindennél többet ér. Ennek jegyében rendeztük meg a 2. Tégy Jót! Napot a Cerberos állatvédő egyesülettel karöltve.

Puzsik Renáta jelenleg is aktív karitatív tevékenységeket folytat Ózdon. Olyan mélyszegénységben élő családok számára szállít rendszeresen segélycsomagokat, ahol sok gyermekre még ruha sem jut…

Reni mihelyst meglátta a Tégy Jót! Napos felhívást, azonnal felvette velem a kapcsolatot és felajánlotta, hogy a Tégy Jót!-nak is szervez gyűjtést.

Én pedig köszönettel elfogadtam.

Reni pár nap múlva már zsákostól kapott ruhákat, játékokat, sőt, a Pillangó Kiadó is felajánlott egy könyvcsomagot a gyerekek részére. Ezúton is köszönjük! Ezen kívül rengeteg ruhát, személyesen Németh-Gonzales Julianna hozott le Ózdra a fővárosból.

November 16. a tolerancia nemzetközi napja, nem véletlenül időzítettük erre a Tégy Jót! Napot is. Azonban most kénytelenek voltunk 2 nappal előrébb hozni, azaz november 14-én szállítottuk Miskolcra a ruhákat, játékokat, s a kiadó által felajánlott könyveket. A Tégy Jót! Nap arcát ismételten én választottam ki. Ezúttal Krizsány Noémire esett a választásom, a Különleges Életek című folyóirat tulajdonos-főszerkesztőjére.

Noémi vízfejűséggel született, shunt-el éli mindennapi életét, s legfőbb álma, hogy (ahogy Ő nevezi) a KÉ-t nyomtatott formában lássa.

Mivel a november 16., szombati napra esett, így közösen úgy határoztunk, hogy két nappal előrébb hozzuk az adomány átadását, azaz, november 14-ére beszéltük meg Renivel a Miskolcra való szállítását.

A miskolci GYEK-ben Pásztor Marianna, Kosztyu Viktória és Sziránszki Viktória már várt minket.

Hamarosan megérkezett Éva is 3 gyönyörű, Tégy Jót! logós tortával és egy plusz meglepetéssel. Éva hármas ikreket hozott a világra, ebből az egyik kislány, Gyöngyvér agydaganattal küzdött meg, s le is győzte. Ricsi, a 11 éves éves hős is betoppant szüleivel, aki túl van egy csontvelő és egy tüdő transzplantáción is! Ricsinek három születésnapja van. Ebből kettőn az „újraszületését” ünnepli. Ricsi egy tigris tortát kapott a tüdő transzplantációs szülinapjára.

Az adományok osztása nagyon jó hangulatban telt, jó volt látni a gyerekek szemében az örömöt. Ez az érzés semmihez sem hasonlítható. Ha tehetném, mindennapossá tenném, mert ha csak percekre is, de el tudtuk feledtetni velük a szenvedést.

Végezetül hatalmas köszönetemet szeretném kifejezni Puzsik Renátának, Németh-Gonzales Juliannának, a felsőzsolcai óvodának, Nagy Évának és mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult a Tégy Jót! Nap sikeréhez.

Tovább olvasom

Felhívás!

A

 Tégy Jót! Gyűjtést szervez november 14-re a miskolci Onkológia, Hematológiai osztály B és D-oldal részére.

Köszönettel veszünk megunt, de jó állapotú, nem törött, nem szakadt, higiénikus szempontból kifogástalan játékokat, ruhákat, és, vagy tartós élelmiszert, melyet november 14-én együtt fogunk szétosztani a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány-al és Puzsik Renivel.

Ha Neked Nincs is felajánlható játékod, ruhád, vagy tartós élelmiszered, azzal is rengeteget segítesz, ha megosztod ezt a képet.

További információkért kereshettek engem a 20/323-4679 -es telefonszámon, vagy Renit a 70/324-1523-on.

Tovább olvasom

Az idei Tégy Jót! Napról

A

 2012-es Tégy Jót! Nap nagyon vérszegényre sikerült. Mindenesetre nem adtuk fel, így némileg új koncepciót helyeztünk kilátásba: az idei Tégy Jót! Naptól kezdve kiválasztunk egy főtámogatott kórházat, azon belül is egy osztályrészleget, akiknek gyűjtést indítunk, de természetesen mód van arra is, hogy ki-ki a saját lakhelyéhez közeli kórház részére juttassa el az összegyűjtött adományát.

Idén a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Gyermekegészségügyi Központ, Gyermekhematológiai és Csontvelőtranszplantációs Osztályát vettük célba, bízva abban, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű játékot, ruhát és élelmiszert tudunk összegyűjteni az ott lévő gyerekek és szülők számára.

Tovább olvasom

Tégy Jót, de, hogyan?

I

dőnként látok Facebookon megosztásokat, amik arra buzdítanak, arra kérnek, hogy segítsünk ennek vagy annak a  személynek. Aztán ha valamiért nem úgy alakul a segítség, ahogy azt a poszt létrehozója elvárná (értsd: nem segítenek, sőt nem is nagyon osztanak meg), jön a „nyílzápor”, melyben kifejtik, hogy a magyar emberek mennyire nemtörődömek, érdektelenek, már-már fenyegető hangvételt ütnek meg… Nem szabad!

Jót tenni csak úgy lehet, ha a segítő szándékban van egy nagy adag alázat és elfogadjuk azt, hogy bizonyos ügyek iránt az emberek nem annyira érdeklődőek, mint máskor! Sajnos nem segíthetünk mindenkin, főleg nem egyszerre. A cél nemes, de a módszeren, és a hangvételen igenis sok múlik. Sokszor az írás stílusán is érezni azt, hogy valaki követeli a megosztást, vagy csak kéri.

Gondoljunk csak bele a boltban való vásárlásokba is: a hentesnek se úgy mondjuk, hogy „adjon azonnal 1 pár lecsókolbászt”, hanem megkérjük, hogy „kérnék szépen egy pár lecsókolbászt”. Ugye mennyivel másképp hangzik?

Fontos, hogy a társadalom ne úgy élje meg kötelességként a jótettet, hogy megfélemlítve érezze magát, mert az régen rossz… Érezze azt inkább, hogy jót tenni jó, azt pedig, hogy ki, kinek segít, a döntés jogát hagyjuk meg nekik…

S most egy sokkal durvább dologra szeretnék kitérni, amit már régebb óta akartam írni.

Időnként tudomásomra jut olyan is, amikor egy nagybeteg gyermek szüleinek megemlítik, mi több, megkérdőjelezik, hogy a gyermekéről miért nem mond le, minek hagyja szenvedni?

Ezek a szavak azok, amik a szülőnek a legjobban fájnak. Egy szülő nem azért küzd a gyerekéért, mert önző, hanem azért, mert amíg a gyermeke élni akar, még az anyának sincs joga megtagadni tőle a lehetőséget…

Nem tudom, kell-e nekünk az eutanázia intézménye, nem is akarom én eldönteni. Kérek mindenkit, más se tegye, mert azzal csak fájdalmat okoz a szülőknek.

Tovább olvasom