Az édesanya levele:
D
uchenne izomdisztrófia miatt izomsorvadásban szenved, és másodikos kora óta nem tud járni. Állapota egyre rosszabbodik, ezért 2024.07.18-án megműtötték a gerincét, mert kórosan eldeformálódott, és nem kapott rendesen levegőt. Azóta is légzéstámogató gépen alszik. Mivel az alapbetegsége izomsorvadás, sokkal nehezebben gyógyul, ezért szüksége lenne egy kádliftre, amivel könnyebb lenne a fürdés, mert jelenleg ágyban mosdatom, és a haját nem tudom megmosni, mivel még nem tudja tartani magát.Egyedül nevelem már 3 éve a kisfiamat, mert elváltam. Sajnos gyerektartást nem kapok, így mindent egyedül kell megoldanom. A 3. emeleten lakunk, hál’ istennek kaptunk egy lépcsőjárót, amivel a 3. emeletre fel-le tudom vinni. Most műtötték, és nincs semmi segítségem. Tornáztatni kéne, hogy hamarabb felépüljön, de még gyógytornász sincs, aki tornáztatná. Etetem, itatom, fürdetem, pelenkázom – mindent egyedül. Dolgozni így nem tudok sajnos, mert állandó felügyeletre szorul. Iskolába egy héten kétszer jár, hétfőn és pénteken, amikor az iskolaautó viszi-hozza. Ha felépül, még további műtétek várnak rá, mert a lábai is el vannak deformálódva.
GYOD-ot és családi pótlékot kapok.
A betegségről
Duchenne-szindróma (izomsorvadás)
A Duchenne-féle izomdystrophia az izomsejtek fokozatos pusztulásával járó veleszületett, örökletes betegség. Az izomsejtek helyét az izommunkára képtelen zsírszövet és kötőszövet tölti ki, ebből adódóan a beteg egyre erőtlenebb lesz, míg végül önmaga ellátása is gondot jelent.
A Duchenne-féle izomdystorphia főleg fiúkat betegít meg, 3600 élve született fiúból egynél fordul elő. Lányokban sokkal ritkábban található meg, ők inkább hordozzák a betegséget, azaz ők ilyenkor nem betegek, csak genetikai állományukban megtalálható a hibás gén. A betegség az esetek kb. 30 százalékban újonnan alakul ki valamilyen káros hatás következtében (ionizáló sugárzás, stb.). Hirdetések A betegség tulajdonképpeni oka a dystrophin nevű fehérje kóros képződése illetve hiánya. Emiatt kalcium ionok áramlanak be az izomsejtek közé korlátlan mennyiségben, így annak pusztulását idézik elő.
A leépülés jelei
A betegségre jellemző a fokozatosan kialakuló, egyre kifejezettebb izomgyengeség és az intelligencia hanyatlása. Csecsemőkorban általában még tünetmentes a gyermek, bár néhányuknál megfigyelhető enyhe fokú izomgyengeség: néha a fej tartásának nehézsége hívja fel a figyelmet a betegségre.
A gyerekek rendszerint időben tanulnak meg megfordulni, felülni, járni, a betegség általában 3 éves kor körül válik felismerhetővé, amikor a csípő körüli izmok meggyengülése miatt a gyermek úgy tud felállni, hogy közben térdeire támaszkodik. Gondot jelent számára a lépcsőmászás is, járása kacsázó lesz. Ezen tünetek mellett feltűnő a vádlik tömöttebb tapintata és külsőleg izmosnak látszó alakja.
Az életkor előrehaladtával egyre több izomrost leépülése következik be testszerte. A csukló, az alkar, a kéz izmai sokáig használhatóak maradnak, így lehetővé teszik a beteg étkezését, ivását, számítógéphasználatát. Sajnos azonban a beteg járásképessége gyorsabban romlik, kb. 10 éves életkoráig marad meg, utána tolókocsiba kényszerül. Az elsődleges cél ennek az időpontnak a minél hosszabb időre való kinyújtása.
Az izmok leépülésének következményei
Az izomgyengeség tünetei a belszerveket is érinti: a garat- és légzőizmok gyengesége miatt a beteg könnyen félrenyel, köhögni kisebb erővel tud, így a tüdőből a váladékot kevésbé képes felköhögni, ezért a felső légúti megfázás, tüdőgyulladás is könnyen kialakul. A bél- és hólyagzáró izomzat renyhesége, erőtlensége miatt ritkán széklet és vizelet visszatartási képtelenség jelentkezik.
A tolószékbe került gyermeknél a légzés funkcióját a mellkasdeformitások illetve a gerincferdülés fokozódása tovább rontja. Az életkilátásokat a légzőizmok illetve a szívizom gyengesége határozza meg. A későbbiek során sajnos a légzési gyengeség miatt a gyermek lélegeztető gépre kerül. Az intelligencia hanyatlása sok gyermeknél nem ölt nagy mértéket, így normál iskolát tud végezni.
Az izmok gyengesége mellett az ízületek deformációját okozó izomösszehúzódásokkal, kötöttségek kialakulásával kell számolni.
A diagnózist a genetikai vizsgálat, a dystrophin hiányának kimutatása illetve a szérum CK vizsgálata erősíti meg. Ez utóbbi vizsgálat az izom szétesés mértékére utal. Normálisan ennek értéke 160 alatti, ezen gyermekeknél pedig több tízezres nagyságú. Az EMG vizsgálattal az izomelhalás mértéke mutatható ki.
Harc a betegség ellen
A betegség kezelése alapvetően tüneti jellegű, a cél a beteg életkörülményeinek javítása. Ez gyógyszeres, fizioterápiás és műtéti módszerekkel lehetséges. Fontos a légzőizmok, hátizmok megerősítése, sok esetben az ízületi kontraktúrák kezelése, továbbá a légúti fertőzések mielőbbi gyors terápiája, a megfelelő váladékeltávolítás a légutakból. A szív állapotának ellenőrzésére ismételt EKG és mellkas röntgen vizsgálat javasolt. Nagyon lényeges a gyermek és a család pszichés gondozása.
Történtek próbálkozások arra vonatkozóan, hogy az édesapa ép ún. izomsejt előalakjait juttatják be a beteg gyermeke izomszövetébe, gondolván, hogy az ép izomsejtek átveszik a rossz izomsejtek helyett a feladatokat. Jelenleg ennek a módszernek az eredményessége még nem bizonyított.
A megelőzés prenatalis diagnosztikával lehetséges, azaz a magzat megszületése előtt a magzatvízből vett minta segítségével meg lehet állapítani, hogy a magzat örökölte-e a betegséget. (Dr. Balogh Andrea, gyermekgyógyász)
