Milánkát csak képekről és pár videóról ismertem, amin Hooligans dalt énekelt. Milánkát sosem láttam személyesen, mégis ismeretlenül nagyon megszerettem. Huncut mosolyával bármelyik tűzoltót levette volna a lábáról.
Amikor megismertem a történetét, minden igyekezetemmel azon voltam, hogy minél többet segíthessek neki. Mert neki élnie kell, s nem veszítheti el a harcot! – gondoltam én teljes szívvel.
Milánka a szívemhez nőtt, s egy garázsvásárban láttam a legnagyobb lehetőséget: neki szüksége van arra a készítményre! Elindult a szervezkedés, egy barátnőm, Szilvi még abban is segített, hogy megbeszélte a helyi tűzoltókkal, hogy bemehet hozzájuk a vásár ideje alatt…
De erre már nem kerülhetett sor: ismét kórházba került… Visszaesett a daganatos megbetegedésbe…
A garázsvásáron nem voltak vásárlók… Pedig a Magma Team is eljött Milánka tiszteletére tűzshow-t adni, vendégcsalogatóként… A műsor után én vettem át az ÓVTV kamerája előtt azt a dedikált pólót, amit természetesen el is juttattam neki. Ezzel a ruhanemüvel Milánkát jelképesen tiszteletbeli Magma taggá nyilvánították…
Az érzést, ami ezen a vásáron kerített hatalmába, míg élek nem felejtem… A sírás folytogatott, miközben néztem a fiúkat, hogyan dobálják az izzó vasat a magasba, s közben arra gondoltam, hogy ezt Milánka mennyire élvezné… Ezután könnyeimet visszafolytva vettem magamhoz a ruhadarabot.
Milánka ma elment. Nem tagadom, az egész Tégy Jót! Csapatát lesújtotta a hír. Nem találunk szavakat. Csak nézünk magunk elé és keressük a szavakat… De erre nincs szó… Felfoghatatlan. Az a fiúcska, aki még az udvarra is tűzoltó sisakban ment le, már nem érez többé fájdalmat… Nyugodj békében kicsi tűzoltónk!
