I
mmár 7. alkalommal rendezi meg a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány a Tündértánc Tábort. A táborban daganatos és fogyatékkal élő gyermekek, és családjaik vehettek részt.Bevallom, én még életemben sose nyaraltam a családommal, most azonban lehetőséget kaptam az Alapítvány által, hogy egy teljes hetet együtt töltsek a családommal Sárospatakon. Az ebédet a Cityfood és a Teletál biztosította. Erről azt hiszem elég, ha annyit mondok, hogy minden alkalommal személyenként kaptunk 1-1 mikrózható dobozzal (leves és főétel), de egy adag két-háromszori étkezésre is elég volt! Köszönjük nekik!
Mi a 302-es számú kőházat kaptuk, ami két szobás, zuhanyzós házikó, mivel mi nagy család vagyunk. Hétfőn korán indultunk, mivel két órás út állt előttünk. 9 óra múlt, amikor behajtottunk a tábor parkolójába. Miután kipakoltunk, élelmiszer csomag, póló, és ebéd osztás következett. Ami a pólót illeti, a család minden tagja kapott méretéhez megfelelő zöld pólót és fehér baseball sapkát, rajtuk a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítvány logójával. a Kell Alapítvány felirattal. Este 6 óra után volt a megnyitó. A mazsorett bemutató is jópofa volt, a kedvencem itt az volt, amikor Gusttavo Lima – Balada című zenéjére járták, majd a gyerekek is csatlakozhattak a műsorhoz.
Az Alapítvány tagjai bemutatkozása után Sátoraljaújhely alpolgármestere és Sárospatak alpolgármestere mondott egy-egy köszöntőt. Ezután Gábor atya megáldotta a jelenlévőket.
Bevallom őszintén, amikor megláttam a programtervben a Csiribiri Együttes nevét, kicsit húztam a számat. Gondoltam, majd mondókázni fognak meg hasonló ovis dolgokat fognak csinálni. Nos, hatalmasat csalódtam bennük pozitívan, mert tényleg nagyon kedves, és vicces műsorral álltak elő! Ott aztán nevettek a legidősebbek is a műsoron! Voltak jelenetek, amiken én is hatalmasat kacagtam! A kedvencem az volt, amikor Panka, a 10 éve nagycsoportos „kislány“ megtanított minket „csókolózni“. Picit sajnáltam is, hogy csak egy órás volt a műsoruk, viszont ezidő alatt tényleg nem unatkozott senki sem! Ezután vicces előadás következett: örökzöld slágereket adott elő Gábor atya, az eredeti előadóhoz illő parókával megbolondítva, amikre egyébként rophatták a gyerekek.
A megnyitó alatt odajött hozzám tesóm kisfia, s súgta, hogy itt vannak Ricsiék. Farkas Ricsi a Tégy Jót-on is fent van, mi több, a tavalyi Tégy Jót! Nap óta személyesen ismerjük. A megnyitó után régi ismerősként üdvözöltük egymást.
Kedden egész nap kézműves foglalkozások voltak, úgymint textilszobrászat, dekupázs, porcelánfestés, karkötő fonás, melyeken én ugyan nagyrészt nem tudtam részt venni, de mégis jól éreztem magam. Igaz, a porcelánfestésre rávettek, amin én jókat derültem, mert annyi érzékem van a kézművességhez, mint az opera énekléshez: semmi. 🙂
Kedden meglátogattuk a sátoraljaújhelyi börtönmúzeumot, ahová a gyerekeket egy rabszállító autó vitte, mi pedig követtük őket autóval. majd a múzeumtól egyenesen a Dohány utcai sportpályán tartott nekünk a Zemplén Műveleti csoport kutyás, szituációs bemutatókat. Meg kell mondjam, ebből én elég keveset láttam, mert nagyon meleg volt és az árnyékos helyet kerestük. Továbbá kutyakölyköket is lehetőség volt simogatni. Ezen a napon még lehetőségünk volt átmenni a Végardó Strandfürdőbe, teljesen ingyen (a sapka volt a belépő), amit Sárospatak alpolgármestere jóvoltából használhattunk ki két napon is: kedden és csütörtökön. Este átjöttek még Ricsiék és egy jó beszélgettünk.
Úgy volt, hogy szerdán megyünk a Zemplén Kalandparkba, de az időjárás közbeszólt: szinte egész nap esett, így átkerült csütörtökre. Csütörtökön aztán nem volt mese: irány a kalandpark! Hála Istennek nem volt olyan meleg, ki lehetett bírni. Mi anyukámmal és a nővéremmel lennmaradtunk, beszélgettünk, sétálgattunk. Estére aztán beiktattunk egy jó kis szalonnasütést Ricsiékkel! 🙂 Ricsi profi módon forgatja a nyársat!
Pénteken szintén kézműves foglalkozások voltak, majd este jöttek a Zempléni Farkasok, hatalmas motorokkal. Ezekre a járművekre felülhettek a gyerekek és vitték őket egy-egy kört, általában többször is! Ezek a „kemény“ motorosok igazán szelídek voltak! Estére hivatalosak voltunk Ricsiékhez, akik isteni lecsóval vártak minket. Nagyon jól éreztük magunkat velük!
A záróesten aztán én is meglepődtem, mert mint magánszemély mentem a táborba a családommal, egy hétre, de itt Marianna mesélt a Tégy Jót!-ról. Igazán jól esett. hogy pár mondat erejéig gondolt rám. 🙂
Egy hét. Ennyi időt tölthettünk egy csodálatos környezetben, nagyszerű társaságban, izgalmas programokkal. Itt kell megemlítenem egy tényt, ami kedvenc szavammá vált: elfogadás. A táborban úgy éreztem magam, mintha egy nagy családba kerültem volna. Nem éreztették velem egy másodpercig sem, hogy más vagyok, mint a többiek. Hogy a dolgot jobban érzékeltessem: édesanyám egy hétre bepakolt rövid ujjú pólókat és nadrágokat, s ujjatlant is. Én utóbbira azt mondtam, hogy max éjszakára veszem fel, amikor már senki nem lát. De aztán a légkör, az elfogadás annyira magával ragadott (na meg meleg is volt :D), hogy bizony többet nem törődtem a deformitásaimmal. Szabadon jártam-keltem úgy, hogy nem éreztem azt, hogy nem vagyok oda való!
Végezetül szeretném megköszönni név szerint: Pásztor Mariannának, Kosztyu Vikinek, és Tősér Anettnek a lehetőséget, a kedvességet, és mindent, ami a táborozás ideje alatt történt!
Ganyi Károly
