Az édesanya levele:
K
islányomnál 2025. november 22-én, a születésnapján vettem észre először, hogy valami nincs rendben vele. Addig vidám, aktív gyermek volt, de azon a napon feltűnően aluszékony és nagyon fáradékony lett. Anyai megérzésem azt súgta, hogy komolyabb baj lehet, ezért azonnal orvoshoz fordultunk, és sorra következtek a vizsgálatok.Nem telt el sok idő, amikor a Debreceni Egyetem Klinikai Központjában kimondták a diagnózist: kislányom súlyos, krónikus veseelégtelenségben szenved.
Az orvosok három héten keresztül küzdöttek az életéért, majd el kellett kezdeni a dialíziskezelést, amely azóta is az életünk része. A betegség azonban további súlyos szövődményeket is okozott. A magas vérnyomás következtében kislányom agyvérzést kapott. 2025 decemberében állapota ismét válságosra fordult: három hétig lélegeztetőgépen volt, és folyadék gyűlt fel a tüdejében, valamint a szíve körül is.
Szülőként a legnehezebb érzés az, amikor tehetetlenül nézed a gyermeked szenvedését. Ezért úgy döntöttem, hogy kivizsgáltatom magam, hátha segíthetek rajta. Hála Istennek a vizsgálatok eredményei megfelelőek lettek, így lehetőségem nyílik arra, hogy a saját vesémet adjam a kislányomnak.
A tervezett transzplantációra 2026. március 10-én kerül sor. Ez számunkra egy új esély az életre.
Két gyermekemet egyedül nevelem. Jelenleg édesanyáméknál élünk egy kis lakásban, ahol rajtunk kívül testvérem gyermekei is velünk laknak. A műtét után azonban kislányom számára rendkívül fontos lenne a tiszta, nyugodt és lehetőleg steril környezet, hogy megvédjük a fertőzésektől és a szövődményektől.
Attól félek, hogy a jelenlegi körülményeink között ezt nem tudom számára biztosítani. Ezért fordulok most segítségért. Minden támogatás egy lépéssel közelebb vihet minket ahhoz, hogy kislányom a műtét után biztonságos környezetben gyógyulhasson, és végre esélyt kapjon egy egészségesebb, boldogabb életre.
Leave a Reply