Az édesanya levele:
S
okat gondolkodom a múlton, és rengeteget álmodoztam a jövőn, Olyan sokszor eszembe jut, hogy miért én kaptam az élettől ezt a nehéz feladatot? Néha kétségbeesetten kapaszkodnék valamibe, ami talán kihúz ebből az egészből és elfelejthetünk minden rosszat, minden fájdalmat, minden nehézséget és élhetnénk, mint mások nemes egyszerűséggel. Anyák és apák megkapják a vágyott gyermeküket, ki ilyen, ki olyan pici lélekkel viszi földi életét. A te valóságod az, hogy csöpp gyermeked szalad, lát, önállóan eszik-iszik, szétdobálja a tárgyakat, bukfencezik, válaszol ha kérdezed…Az én valóságom az egészen más. Nem megy egyedül, emelni kell, tartani kell, segíteni enni-inni, nem válaszol, ha kérdezem, nem szalad. Bár nagyon sokszor álmodom azt, hogy kézen fogva sétálunk, de aztán eljön a reggel és a valóság. Tornázni kell akkor is, ha sír, ha fáj, akkor is, ha a szíved hasad ketté közben. Ez a mi valóságunk, amit cipelünk minden egyes nap. Örömmel, könnyekkel, boldogsággal és néha hihetetlen fáradtsággal. A mi valóságunk, amit ajándékba kaptunk. És legyen bármilyen nehéz, büszkén visszük ezt az életet, köszönetet és hálát adva, minden együtt töltött pillanatért és minden pici javulásért.
Ami neked megszokott és egyértelmű, az nekünk néha maga a csoda, varázslat és az egekig emel azaz érzés, hogy ha sikerül egy-egy mozdulat, ami addig nem ment. Van egy hely és ott csodás emberek, ami a mi támaszunk, segítőnk. Az Apróka fejlesztőház. Nem csak az én Hannámnak, hanem még nagyon sok anyának és apának a gyermekének. Napi 3 óra, amit Hanna itt tölt. Ezek az emberek azért dolgoznak, hogy Hannából kihozzák a lehető legtöbbet, amit a teste, s a lelke enged. Dolgoznak egy mozdulatért egy mosolyért… Egy halvány reménysugár, hogy egyszer megtörik ez a sok rossz… Nem tudjuk. mikor mi fog történni. Fog-e valaha… Ez az Apróka ház a mi, talán egyetlen lehetőségünk. Kérlek csatlakozz te is, egy újabb csoda születéséhez. Segítő társainkat keressük. Tudjátok rólam, hogy a sok kicsi sokra megy híve vagyok… Aki kicsit is nyitott a segítség nyújtásra, az kérem, gondoljon ránk! Köszönjük!
Leave a Reply