Az édesanya levele:
2
013 óta egyedül nevelem őket. Apukájuk a válás után külföldre költözött, azóta nem látogatja a gyerekeket – a legkisebb iránt sajnos semmilyen érdeklődést nem mutat.Édesanyámhoz költöztünk vissza, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy szeretetteljes és biztonságos otthont teremtsünk a gyermekeimnek. A legkisebbik kislányom már féléves kora óta epilepsziás. Csak segítséggel tud járni, nem beszél, nem szobatiszta, kizárólag pépes ételeket tud enni, és etetni kell. Tavaly szerencsére elhagyhattuk a gyógyszereit, de sajnos a fejlődésében nem látok érdemi előrelépést.
A számára kijelölt iskola heti két alkalommal fogadja, összesen mindössze 6 órában. Ez nagyon kevés ahhoz, hogy valódi segítséget kapjon. Én azonban nem szeretném feladni a reményt, és minden lehetőséget szeretnék megragadni, hogy eljuthasson fejlesztésekre, terápiákra, amelyek valóban segíthetnék őt.
Ehhez viszont elengedhetetlen lenne számomra egy autó. Jelenleg nincs olyan közlekedési lehetőségünk, amivel rendszeresen, biztonságosan el tudnám vinni őt ezekre a foglalkozásokra.
Ezért fordulok most Önökhöz – bármilyen segítség, támogatás, ami közelebb vihet minket ehhez a célhoz, óriási ajándék lenne számunkra. Előre is hálás szívvel köszönöm, hogy elolvasták a sorainkat, és hogy akár csak egy gondolat erejéig is velünk vannak ebben a küzdelemben.
Leave a Reply