Az édesanya levele:
E
gyszem kislányunk, Lotti extrém korán, a 25. héten, mindössze 470 grammos súllyal született, lassan nyolc éve. Sajnos a korai érkezése nem maradt nyom nélkül: agyvérzés, oxigénhiány, szepszis és kórházi fertőzések nehezítették a küzdelmet, melyek következtében súlyos agykárosodást szenvedett. Összesen 216 nap után hagyhattuk el a kórházat.Másfél éves korában epilepsziás tünetei jelentkeztek, amelyek a gyógyszeres kezelések ellenére egyre súlyosbodtak. Több mint egy éven keresztül terápiarezisztens volt, állapota fokozatosan romlott. Eljutott odáig, hogy már sem nyelni, sem mozogni nem tudott, ezért gyomorszonda beültetésére is szükség volt a táplálás és a gyógyszerelés érdekében.
Végül a kilencedik antiepileptikum és egy féléves, intenzív szteroidkúra hozta meg az áttörést. Ekkor Lotti már hároméves volt, és mindent elölről kellett megtanulnia: az evést, az ivást és a járást is. Ő azonban igazi harcos, ezt a küzdelmet is végigcsinálta.
Ma már speciális iskolába jár, első osztályos. Ennek legfőbb oka, hogy nem beszél. Számtalan módszert, terápiát és kezelést kipróbáltunk az évek során. Nemrég találkoztunk a BEMER készülékkel, amelyet lassan fél éve alkalmaznak Lotti kezelésében, és végre elindult a várva várt folyamat: már van néhány szava.
Eddig ez a készülék hozta a legnagyobb eredményt, az igazi áttörést. Először érezzük úgy, hogy valódi esélyünk van arra, hogy egyszer csacsogni halljuk a kislányunkat. Ehhez azonban a készülék megvásárlása lenne a legcélravezetőbb megoldás, hiszen hosszú távon és folyamatosan szükséges a használata. Minden reményünk ebben van.
Leave a Reply