Az édesanya levele:
K
isfiam Máté, lassan 13 éves, halmozottan sérült, aki koraszülöttként ikerterhességből (28 hétre) jött a világra Budapesten a Semmelweis Egyetem 1. sz. klinikáján. A terhességem nem volt problémamentes, a 18. héten extrém mennyiségű magzatvíz miatt be kellett feküdnöm a kórházba. A 22. héten ultrahang vizsgálat közben kiderült, hogy mindkettő kisfiú, de ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy egyikőjük sajnos már nem él. Ez után az orvosok úgy döntöttek, hogy a terhesség folytatódhat tovább, de a vártnál előbb megindult a szülés s végül megcsászároztak. Sajnos szülés után komplikáció lépett fel nálam, Máténál pedig pár naposan hármas fokú, kamrákat érintő agyvérzés. Miután stabilizálták az állapotát, orvosi javaslatra ideiglenes schunt beültetés végett átkerült a debreceni klinikára. Sajnos a műtét másnapján tüdőgyulladást kapott, ezért még maradnunk kellett. Majd ezt követően átkerültünk a Budapestre a Péterfibe, koraszülött utógondozásra. Szeptemberben, 5 hónap után jöhettünk először haza.A helyi kórházban vállalták az agyvíz ideiglenes leszívását, ami közben sajnos fertőzést (kórházi MRSA baktérium) kapott. Ennek következtében súlyos agyhártyagyulladás lépett fel, ami érintette a látó idegeket. Máté elvesztette a látását. Nagyon aggódtunk, hogy elveszítjük őt. Lassan javult az állapota, s nem sokkal ezt követően visszakerültünk a debreceni klinikára, hogy megkaphassa a végleges schunt-öt. Szerencsére a műtét jól sikerült, de utána váratlanul epilepsziás rohamot kapott, amire azóta is gyógyszert kap. Összeszámolva, 5 koponya műtéten van túl, azóta kisebb fertőzésekkel is voltunk vele kórházban. Míg fel nem nő és a végleges magasságát el nem éri, a schunt szárát cserélni kell.
Amikor már azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén, a megpróbáltatásaink még nem értek véget. Amikor Máté állapota miatt már megnyugodhattam, történt egy baleset, amelyben majdnem életemet vesztettem. 2018. október 3-án a kölcsönbe kapott személygépkocsink frontálisan összeütközött egy másik autóval. Máté édesapja volt a sofőr, ő egy töréssel megúszta, én viszont gerinc- és bordatörést, agyrázkódást szenvedtem el, a lépem pedig kiszakadt. A rekeszizmom szétnyílt, a belső szerveim felcsúsztak a mellkasomba, ezzel összenyomva a bal tüdőmet. Ideiglenesen lebénult a bal oldalam. Január végéig kórházban voltam, újra kellett építenem magamat testileg és lelkileg egyaránt. A balesetben maradandó sérüléseket szenvedtem: a gerincemet négy lemez és nyolc csavar tartja, tüdőkapacitásom csökkent. Nehezet nem emelhetek.
Máté már harminc kiló. Egyre ügyesebb, okosabb, próbálja megértetni magát a környezetében élőkkel, szavakat, sőt teljes mondatokat mond. Menni még csak kopival, járó eszközzel és felnőtt segítségével tud, a látásán sajnos már nem lehet segíteni. Nem tudja ellátni magát, mi etetjük, itatjuk, és pelenkázzuk. Önkormányzati lakásban élünk. Lassan 26 éves lányom, Réka szerencsére rengeteget segít, jelenleg ő van vele ápolásin.
