+36 20 323 4679
tegyjot@tegyjot.hu

Üvegfiú

Csoda

a valamit megtanultak a szüleim az elmúlt 32 év alatt, az, az, hogy csodák nincsenek. Vagyis vannak, csak nem abban az értelemben véve. Ha rám tekint valaki, és azt mondja: „Uram, tégy csodát“, valószínűleg arra gondol, hogy kiugrok a kocsiból és táncra kelek, mint Jézus idejében tette azt a béna.…...

Tovább olvasom

Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

em szoktam a Bibliából idézni, de most megteszem. Máté evangéliumának 7. fejezete így kezdődik: Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a…...

Tovább olvasom

Miért?!

mióta megszülettem, ez a kérdés jár szüleim fejében. S bár a kérdés az évek folyamán megfakult, mégis időnként fel-fel üti a fejét. Miért születtem így, miért érdemeltem ezt? Miért érdemelték ezt a szüleim? A kérdés a magyar nyelvben csak 5 betű, és egy írásjel. De nincs rá válasz. Nincs rá…...

Tovább olvasom

A teher

an az a mondás, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Van az a kereszt, ami édes kín. Ilyen, amikor az ember a gyerekéért küzd és minden követ megmozgat érte. Ám van az a kín, ami napi szinten fáj, felőröl, de nem a gyereke életben maradásáért folyik a harc, hanem a…...

Tovább olvasom

Te nem vagy te

z a címe annak a filmnek, amit Lilla barátnőm javasolt még az ünnepek előtt, hogy nézzem meg. Dehogy javasolta: szinte már a fülemet rágta vele, hogy meg kell néznem! 🙂 Bevallom, nagyon ritkán nézek filmeket. Egész egyszerűen nehezen veszem rá magam, mert azt tartom, hogy azalatt a 1,5-2 óra alatt…...

Tovább olvasom

Újrakezdés

an egy téma, amiről már régóta szeretnék írni, csak nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Most így az óév utolsó napjaiban talán még aktuálissá is válik. Eltelt ismét egy év, az a bizonyos számláló ugrik egyet. Van aki szeret visszagondolni az elmúlt évre, s van aki nem. Én csak csínján szeretek…...

Tovább olvasom

Köszönöm

áig emlékszem azokra a napokra, amikor rohanni kellett velem a kórházba. Szüleim mindannyiszor olyan lélek jelenlétről tettek bizonyságot, ami azt sugallta: ők valami földöntúli képességgel megáldott emberek, mert azt a terhet, amit a sors mért rájuk általam, nem tudom, hányan bírták volna el. Amióta a Tégy Jót!® az életem részévé…...

Tovább olvasom

Anya

bban a pillanatban, hogy édesanyám engem világra hozott, lelkünk eggyé forrt. S bár a ’80-as években még más világ volt, kevesebbet lehetett velem a kórházban, mint mostanság engedélyezik, nem léteztünk és ma sem létezünk egymás nélkül. Olyan ez, mint borsó meg a héja, ahogy Forrest Gump mondta. Valahányszor eltört valamim,…...

Tovább olvasom

Színek

zeretnék írni egy barátomról, akit azért nem nevezek most meg, mert nem kértem tőle engedélyt, így nem szeretném, ha neki ez kellemetlen lenne. Ezt a barátot egy közösségi oldalon ismertem meg, jóval a Facebook köztudatba robbanása előtt. Nem kedveltük egymást, főleg ő engem. Szerinte én akkoriban túl pozitív voltam és…...

Tovább olvasom

Hit

mikor az ember végiggörgeti a Tégy Jót!®-on szereplő gyűjtéseket, összeszorul a gyomra. Mennyi gyerek! Még alig éltek és máris kijutott nekik a szenvedésből… Ismerem az érzést, mert bár a saját oldalam végiglapozása nem esik nehezemre, azért minden évben van egy alkalom, amikor én is átélek hasonlót: amikor az elkészült Tégy…...

Tovább olvasom