Amikor nekiveselkedtem e pár sorocska megírásának, fogalmam sem volt róla, hogyan szedem a gondolataimat egy csokorba. Nem könnyű, ha se eleje, se vége. A fejemben csak úgy cikáztak a szavak egymásra nem találva, mint ahogyan a vihar emelgeti a könnyű ruhadarabot a szárítón és az nem találja a helyét. Ha erre a különleges napra gondolok, a szívem és a lényem mosolyog. Végre értékes embernek éreztem magam, a társadalom hasznos tagjának.

Karcsit és magát a Tégy jót alapítványt már érintőlegesen ismertem, nagyjából tisztában voltam vele, hogy miről szól az egész. Ám egy nagy beszélgetést követően én is magamba szálltam rendesen. Munkám során látogattam el a családhoz, ami kötelező jellegű volt. Egy órát töltöttem itt, de elmondhatatlanul feltöltődtem. Eszembe jutottak a régi álmaim. Karcsi minden téren motiváló erővel bír, hiszen egyedül koordinálja az alapítványt és megannyi jótékonysági eseményben részt vesz.

Egy februári estén jött a felkérés. Karcsi:
– Szia Niki! Itt vagy?
– Szia! Igen. – válaszoltam fáradtan
Hallottam róla már, de a meglepetés csak ezután ért. Van-e kedvem résztvevőként jelen lenni a kislányommal, mondjuk, mint szereplők? Először majdnem leültem, hiszen ekkora felkérést még nem kaptam sohasem. Gondolkodás nélkül igent mondtam. Amikor úgy segíthetünk másoknak, hogy közben jól érezzük magunkat és új embereket ismerünk meg, az csodálatos érzés.

Időközben sajnos a koronavírus járvány söpört végig a világban, ezért halasztani kellett az eseményt, viszont a baj elmúltával hamar összejöttünk és egy szuper kis csapatot alkottunk. Igaz, hogy én eléggé meg voltam illetődve, mert rengeteg volt az új ember, de bátran mondhatom, illetve írhatom, hogy kivétel nélkül mind remek emberek, akikkel öröm volt megismerkedni. Nagy beszélgetések kerekedtek a forgatást megelőzően és utána is. Volt igazi sminkesünk, és fodrászunk is, igazi szuper hajkoronát és sminket kaptunk, ajándékkal. Valamint sminktippeket is. Éhezni sem kellett, hiszen mindenki kapott pizzát, a gyerekek pedig gyerekmenüt. Két pofára ettük a finomabbnál finomabb falatokat, s kellemesen elfáradtunk. Köszönettel tartozom Karcsinak. Egy új perspektívájából ismerhettem meg az életet.

Hogy pontosan mit is forgattunk? Kik voltak a szereplők? Még jelentkezem. Ne feledjétek: Az élet szép, csak megfelelő nézőpontból kell rá tekinteni.

Maradok Tisztelettel:
Bató Nikoletta

Kedves Anyuka, aki fogyatékos gyermeket nevelsz!

Gondolom, ma úgy érzed, láthatatlan vagy. Úgy tűnik, mintha senki sem tudná igazán, hogy telnek a napjaid.

Tudom, mert én is így élek. Szeretném, ha tudnád, hogy én látlak.

Látlak, ahogy terápiára rohangálsz a kicsivel akkor, amikor a barátaid sportversenyekre sietnek a gyerekeikkel.

Látlak, ahogy próbálsz kimenekülni a beszélgetésből, amikor a barátaid fényes eredményekkel és osztályzatokkal dicsekednek.

Látlak, ahogy folyamatosan zsonglőrködsz a találkozók, vizsgálatok időpontjaival.

Látlak, ahogy órákon át ülsz a számítógép előtt és az után kutatsz, hogy mire lenne szüksége gyermekednek.

Látlak, ahogy alázatosan figyeled, hogy más emberek piti problémák miatt nyafognak.

Látlak, ahogy darabokra hullasz, de mégis elmész a világ végére is a családodért.

Látlak, ahogy olyan erőket mozdítasz meg magadban, melyekről álmodban sem hitted volna, hogy léteznek.

Látom, milyen nagyra becsülöd az összes tanárt, terapeutát, ápolót és orvost, aki veled együtt tesz a gyermekedért.

Látom, milyen korán kelsz reggel, hogy mindent elölről kezdj és elvégezd a feladataid egy szokásos, kaotikus éjszaka után.

Látlak, amikor annyira kétségbeesetten kapaszkodsz egy-egy utolsó szalmaszálba is.

Tudom, hogy láthatatlannak érzed magad, mintha senki nem venne észre. De szeretném, ha tudnád, hogy én észreveszlek.

Látom, milyen fáradhatatlanul nyomulsz előre.

Látom, hogy minden tőled telhetőt megteszel és minden döntést aszerint hozol meg, hogy a lehető legjobb törődést biztosítsd gyermeked számára otthon, az iskolában, a terápián és az orvosnál.

Nagyon fontos, amit teszel nap, mint nap. És megéri.

Azokon a napokon, amikor azon gondolkozol, hogy vajon tudod-e ezt folytatni a következő percben is, szeretném, ha tudnád, hogy látlak.

Szeretném, ha tudnád: szép vagy.

Szeretném, ha tudnád: minden, amit teszel, meg fog térülni.

Szeretném, ha tudnád: nem vagy egyedül.

Szeretném, ha tudnád: a szeretet az, ami a leginkább számít, ebben pedig verhetetlen vagy.

És azokon a napokon, amikor áttöréseket értek el, azokban az időkben, amikor a kemény munkád szép lassan meghozza gyümölcsét, amikor sikereitek vannak, akkor is látlak, és nagyon büszke vagyok rád.

Bármilyen nap is van most, tudd, hogy mennyire értékes vagy. Jó ember vagy. És én látlak.