Amikor még a liftre gyűjtöttem, Kata által belecsöppentem egy új világba, aminek Napi Jótett a neve. De nem erről szeretnék írni.
Hanem arról a három emberről, akik jelenleg is meghatározzák a Tégy Jót!® Életét. Ő Marianna, Viki és Anett. Marianna életébe elég vicces módon kerültem. Történt ugyanis, hogy egy Szilvia nevű kislánynak gyűjtött laptopra. Vagyis felajánlásokat várt, már nem emlékszem annyira pontosan, de nem is ez a lényeg. Marianna már azelőtt is írt hozzászólást a lift gyűjtésemhez az Alapítvány profiljáról, de nem tudtam, hogy ki van mögötte. Aztán, mikor bejelöltem Mariannt Facebookon, és ő visszaigazolt, beszélgetni kezdtünk. Azt hittem, hogy Szilvi az ő lánya, aki épp daganatos beteg. Az éteren keresztül nem láthattam az arckifejezését, de gondolom nézhetett nagyot, és magában gondolhatta, hogy „na ő is hajó akart lenni, de aztán nem komplett.” 😀 Aztán persze a kezdeti félreértést hamar tisztáztuk és kiderült, hogy az alapítvány profilja mögül is ő írt nekem.
Nem tudom, miért így történt, de Mariannal hamar egymásra találtunk. Meséltem neki a Napi Jótettről, amire végül ki is került Szilvi. Aztán beszélgettünk, beszélgettünk, és beszélgettünk. Mesélt a kezelésekről, szigorú higiénés szabályokról, engem pedig valamiért nem rázott meg a dolog annyira, egyszerűen tudomásul vettem, hogy „ez van.” Nyilván, volt, ami megrendített egy pillanatra, de hamar túl lendültem rajta.
A N.J.-re aztán nagyon sok gyermeket hozott. Mariann is meglátta benne a fantáziát. Gondolom titkon már kacérkodott a gondolattal, hogy egy ilyen oldal milyen jó lenne az alapítványnak is. Nem tudom, csak ismerve a munkásságát, egy erős tipp. Mivel azonban még nem volt meg a liftem és a gyűjtés is megállt, elkezdtünk agyalni, hogy esetleg egy jótékonysági koncert sokat nyomhatna a dolgon. Főleg, hogy Katának személyes kontaktja volt az egyik X-Faktoros indulóval, ez kivitelezhető is lett volna. Mariann Vikihez irányított, aki nagyon sokat segített tanácsokkal, hova forduljak, mi kell hozzá, stb.
Az, hogy végül miért nem lett a koncertből semmi, más kérdés. Ennek így kellett lennie.
Aztán amikor megcsináltam a Tégy Jót!®-ot, Mariannától akkora támogatást kaptam, hogy azt míg élek, nem felejtem el. Az Alapítvány által kialakított közösség, hirtelen az én közösségemmé is vált, ami azért volt jó, mert egy emberként biztattak és támogattak (Mariannával az élen), hogy merjem létrehozni a Tégy Jót!®-ot.
Az elmúlt 3 év alatt rengeteget változott a személyiségem is, amit ennek a hivatásnak köszönhetek. Kicsit talán túlzok, de úgy érzem, hogy a Tégy Jót!® által váltam igazából felnőtté, tanultam meg a felelősséget. Arra is rájöttem, hogy az én állapotom is csak a létra egyik foka. Hiszen vannak tőlem sokkal rosszabb állapotban lévők is, akik gépekre kötve harcolnak az életben maradásért. Persze, mindenki tudja, hogy sok beteg ember él ebben az országban is, akikről hall, vagy olvas valamit, de teljesen más „élmény” köztük lenni és látni a küzdelmüket, mint megnézni egy másfél perces riportot, vagy elolvasni egy féloldalas cikket róluk.
Hivatás, mert nem csak munkaidőben csinálom, hanem életformámmá vált. Három év alatt megéltem sok hullámvölgyet, kaptam dicséretet és hátba szúrást is, de nem számít, mert minden eset tanít valamire.
Nyilván én is követtem már el hibákat, amiből nem jöttem ki jól, és meg is kaptam a szidalmat, de az is megtanított arra, hogy mi az, ami felé nem jó ötlet elmozdulni.
