Blog

Sokan azt gondoljuk, van elég időnk. Mire is kell időt szánnunk az életben? Főként egymásra kellene, de elcsúszunk a mindennapok sodrásában és tesszük a dolgunkat. Karrier, munka, pénz, főként ezekre összpontosít a mai társadalom, pedig ez mind másodlagos, csak sokan nem tudják. Mikor nyílik ki az ember szeme, hogy lássa az együtt töltött időnek mindennél nagyobb értéke van?

Nem tudom. Azt viszont igen, hogy saját tapasztalatom alapján leírjam, én mit gondolok erről. Levente a kisfiam, mint már tudjátok, gyógyíthatatlan betegségben szenved. Állapota a diagnózishoz képest nagyon jó. Ezeket a sorokat is sokan olvashattátok már tőlem. Levi maga a csoda, de mégis… Úgy felkelni minden nap, hogy tudod, az egyetlen gyermeked beteg és sosem tudni, mennyi adatott meg még nektek, enyhén szólva is borzalmas érzés. Mindent megtennék azért, hogy ő teljesen egészséges legyen. Bármit! Sokszor álmodom erről, hogy meggyógyul és nem lehet baja. Hiszek és bízok benne, hogy semmi baja nem lesz. A maga kis hibáival, de élni fog sokáig. Én mindig mellette leszek és segítem. Érte élek, miatta teszek mindent nap, mint nap. A tudat maga viszont szörnyű. Így élni… Élet ez valójában? Azt mondom igen! Minőségi és értékes. Minden napot úgy megélni és olyan értékeket felfedezni magunkban és egymásban, amikről ez idáig nem is tudtunk.

Az idő a legfontosabb szerepet játssza ebben a fajta létben. Emlékeket gyártani minél többet, lehet ez élmény, fotók és posztok tömkelege, de igenis szükség van rájuk. A családdal töltött idő a legszükségesebb és bár a mai világban, ahol mindenki a telefonját bámulva éli a mindennapjait nem könnyű, de kell, hogy legyen naponta annyi idejük az embereknek, hogy csak és kizárólag egymással foglalkozzanak, beszélgessenek, mert ezek a pillanatok hiányoznak majd a legjobban a későbbiekben. Meg kell élnünk minden napot, mert ki tudja lesz-e másnap?

Szeretnünk kell egymást és jónak lenni, nem haragudni, nem vitázni, boldogan élni, mert ki tudja meddig tehetjük ezt meg? Sajnos nem látjuk a fától az erdőt és mikor már késő, csak akkor látjuk be azt, hogy igenis több együtt töltött időre lett volna szükség, de akkor már ezen nem tudsz változtatni. Változtass hát most, amíg nem késő! Igen is szánjunk időt egymásra!