Genetikai betegségek

A Rubinstein-Taybi-szindrómát genetikai eredetű ritka betegségnek tekintik, ami százezer születésből körülbelül egynél fordul elő. Az értelmi fogyatékosság, a kéz és a láb hüvelykujjának megvastagodása, a fejlődés lelassulása, alacsony testalkat, mikrokefália, valamint az alábbiakban feltárt különféle arc- és anatómiai elváltozások jellemzik.

Így ez a betegség anatómiai (rendellenességek) és mentális tüneteket egyaránt felmutat. Lássuk, mik ők és mi a súlyosságuk.

Anatómiai elváltozásokhoz kapcsolódó tünetek

Az arcmorfológia szintjén nem ritka a megállapítás szélesen elválasztott szemek vagy hipertelorizmus, hosszúkás szemhéjak, hegyes szájpadlás, hipoplasztikus maxilla (a felső állkapocs csontjainak fejlődésének hiánya) és egyéb rendellenességek. A méretet illetően, amint azt korábban elmondtuk, nagyon gyakori, hogy többnyire rövidek, valamint a mikrocefália és a csontok érésének késleltetése is bizonyos mértékű. Ennek a szindrómának a könnyen látható és reprezentatív aspektusai a kézben és a lábakban láthatók, a szokásosnál szélesebb hüvelykujjjal és rövid falangokkal.

Az ebben a szindrómában szenvedő emberek körülbelül egynegyede általában veleszületett szívhibáktól szenvednek, amelyeket különös körültekintéssel kell figyelni, mivel a kiskorú halálához vezethetnek. Az érintettek körülbelül felének veseproblémái vannak, és az urogenitális rendszer egyéb problémái is gyakoriak (például a lányoknál a kétágú méh vagy a fiúknál az egyik vagy mindkét here nem származik).

Veszélyes rendellenességek találtak is a légzőrendszerben, a gyomor-bél rendszerben, táplálkozással kapcsolatos szervek, amelyek táplálkozási és légzési problémákhoz vezetnek. A fertőzések gyakoriak. Gyakran előfordulnak olyan vizuális problémák, mint a strabismus vagy akár a glaucoma, valamint az otitis. Az első években általában nincs étvágyuk, és szükség lehet a csövek használatára, de növekedésükkor általában gyermekkori elhízástól szenvednek. Neurológiai szinten néha rohamok figyelhetők meg, és nagyobb a kockázata annak, hogy különböző rákos megbetegedésekben szenvednek.

Értelmi fogyatékosság és fejlődési problémák

A Rubinstein-Taybi-szindróma által kiváltott változások befolyásolja az idegrendszert és a fejlesztési folyamatot is. Az elakadt növekedés és a mikrocefália ezt megkönnyíti.

Ezzel a szindrómával küzdő emberek általában közepes értelmi fogyatékossággal rendelkeznek, 30 és 70 közötti IQ-val. Ez a fokú fogyatékosság lehetővé teszi számukra, hogy elsajátítsák a beszéd és az olvasás képességét, de általában nem tudják követni a rendszeres oktatást és speciális oktatást igényelnek.

A különböző fejlődési mérföldkövek is jelentős késéssel járnak, későn kezdenek járni és a kúszó szakaszban is megmutatja a sajátosságokat. Ami a beszédet illeti, néhányuk nem fejleszti ezt a képességet (ebben az esetben jelnyelvet kell tanítani nekik). Azokban, akik ezt teszik, a szókincs általában korlátozott, de az oktatás révén ösztönözhető és javítható.

Hirtelen hangulatváltozások és viselkedési rendellenességek jelentkezhetnek, különösen felnőtteknél.

Genetikai eredetű betegség

A szindróma okai genetikai eredetűek. Pontosabban, a feltárt esetek főként a CREBBP gén fragmensének deléciója vagy elvesztése a 16. kromoszómán. Más esetekben az EP300 gén mutációit mutatták ki a 22. kromoszómán.

A legtöbb esetben a betegség szórványosan jelenik meg, vagyis annak ellenére, hogy genetikai eredetű, általában nem örökletes betegség, hanem a genetikai mutáció az embrionális fejlődés során keletkezik. Azonban, örökletes eseteket is kimutattak, autoszomális domináns módon.

Alkalmazott kezelések

A Rubinstein-Taybi-szindróma olyan genetikai betegség, amelynek nincs gyógyító kezelése. A kezelés a tünetek enyhítésére összpontosít, az anatómiai rendellenességek korrigálása műtéten keresztül, és képességeik fejlesztése multidiszciplináris szempontból.

Sebészeti szinten lehetséges a korrekció szív, szem, kéz és láb deformitások. Rehabilitáció és fizioterápia, valamint logopédia és különböző terápiák és módszertan, amelyek támogathatják a motoros és nyelvi készségek elsajátítását és optimalizálását.

Végül a pszichológiai támogatás és a mindennapi élet alapvető készségeinek elsajátítása sok esetben elengedhetetlen. Szükség van a családokkal való együttműködésre is, hogy támogatást és útmutatást nyújtson nekik.

A szindróma által érintettek várható élettartama normális lehet mindaddig, amíg az anatómiai változásaikból eredő szövődményeket, főleg a szívét, kordában tartják.

A WWS, más néven Walker Warburg szindróma, egy genetikai állapot, amelyet a két recesszív gén szüleinek gyermekeire továbbítanak. Az általános incidencia ismeretlen, azonban Észak-Olaszországban egy felmérés szerint 100 000 születésszámot ért el 1.2.
Mindkét szülőnek rendelkeznie kell a recesszív génnel ahhoz, hogy a gyermekek szülessenek az állapotukkal. Mint sok genetikai körülmény esetében is, a recesszív génekkel szülők nem mindig olyan gyermekek, akiknek aktív formája a Walker Warburg-szindróma.

Ki veszélyben van?

Ha az anya és apa a Warner Warburg-szindrómának felelős recesszív gén hordozói, akkor a gyermekek fokozott veszélyt jelentenek arra, hogy megszülik az állapotot. A feltétel autoszomális recesszív, ami azt jelenti, hogy a gyermekek 25% -a nem lesz megváltozott alakja az állapotért felelős géneknek. A gyermekek huszonöt százaléka a betegség aktív formájával születik meg, a fennmaradó 50 százalék pedig hordozók.

Tünetek

A Walker Warburg-szindróma tünetei a következők lehetnek:

• Izomgyengeség
• Mentális retardáció
• A rohamok
• A szürke hályog
• Az elülső kamra alakváltozása
• Microcorneával
• microphthalmia
• A retina eltávolítása
• Retinális dysplasia
• Retinális hypoplasia
• Optikai idegi atrófia
• macula
• Coloboma
• Glaukóma
• Buphthalmos
• Lissencephaly
• hydrocephalus
• Vermális agyi hiperplázia
• Általános cerebrális hiperplázia
• Brainstem hibák
• A nemi genitáliák rendellenességei

Diagnózis

A Walker Warburg-szindróma diagnosztikája esettanulmányokon alapszik. Páciensek és esettanulmányok vizsgálatakor az orvosok az esetek 100 százalékában kivonják a fő tüneteket. Ezeket a tüneteket ma használják a végleges diagnosztizáláshoz. A Walker Warburg-szindrómában szenvedő betegek a következőket mutatják be:

• Az agy simasága
• Helytelenített cerebelláris
• Rossz formájú retina
• Congenital izomsorvadás

A betegség és tünetek súlyossága és korai megjelenése miatt sok diagnosztikai eljárás befejezhető a kórházban a születés után.

Kezelés

A Walker Warburg-szindrómára nincs ismert kezelés. Az orvosok a szülõkkel együtt dolgozhatnak a betegség tüneteinek kezelésében, vagy segítik a szülõket abban, hogy szülõi ellátást biztosítsanak gyermeküknek. A Walker Warburg-szindrómában szenvedő betegek agresszív formája lehet a betegségnek, és kórházi ápolásra van szükségük a születéskor. Ezekben az esetekben a halál az élet néhány hónapjában jellemzően bekövetkezik.
A támogató ellátás gyakran magában foglalja a gyomor-tápláló csövet, a görcsrohamokat, a hydrocephalus kezelését és a fizikoterápiát.
Várható élettartam

A Walker Warburg-szindróma súlyos állapot, amely csökkenti a várható élettartamot. A szindrómával szülött csecsemők általában nem élnek a hároméves kor alatt, és egyes esetekben a halál az első néhány hónapban bekövetkezik. A Walker Warburg-szindrómával szenvedő gyermekek szülők támogató terápiából és útmutatásból részesülhetnek a progresszív állapot jobb kezeléséhez.

A Niemann-Pick egy örökletes, tárolási kórképek csoportjába tartozó betegség. Lényege, hogy a szfingomyelin, illetve a koleszterin nevű anyagok felszaporodnak a sejtek lizoszómáiban, nem képesek lebomlani a szfingomyelináz enzim hiánya, csökkent működése következtében.

A sejtek a tárolási probléma miatt megduzzadnak, úgynevezett habos sejtekké alakulnak át (az elnevezés a sejtek mikroszkópos képére utal). Ezek a sejtek aztán elfoglalják a máj, lép, csontvelő és egyéb szerveket és azok működését rontják.

A betegség egy gén defektusán alapszik, a 11. kromoszóma rövid karján lévő (11p15) gén károsodása következtében jön létre. A betegség akkor jut kifejezésre, ha mindkét kromoszómán hibás a gén.

A betegség típusai és tünetei

A betegségnek 5 fajtája van: A, B, C, D, és E. A csoportosítás a tünetek, a betegség lefolyása illetve oka alapján történik.

Az A csoport

A betegek 70-80 százaléka az A csoportba tartozik. Az A csoport főleg Askenazi zsidók leszármazottjaiban fordul elő. Ebbe a csoportba tartozó betegeknél a tüneteket már újszülöttkorban észleljük: elhúzódó sárgaság, etetési nehézség, súlyfejlődés meglassulása.

Nem sokkal később a máj és lép megnagyobbodása miatt a has elődomborodása észlelhető. A gyermek megtanul felülni, állni, járni, de a mozgásfejlődése vontatott, illetve hamar elveszíti a korai motoros készségeit.

Később az izmok előbb petyhüdté, majd rigiddé válhatnak, izomgörcsök, akaratlan mozgások alakulhatnak ki, epilepszia és szellemi leépülés észlelhető a betegségnek az idegrendszerre kifejtett káros hatása miatt.

Jellegzetes vizsgálati lelet, hogy a szemfenéken cseresznyepiros folt látható. Romlik a látás, a hallás. Ennek a betegségnek a legrosszabb a kórjóslata, általában nem érik meg a 4. életévet. Ebben a csoportban a szfingomyelináz enzim hiányzik.

A B csoport

A B csoportba tartozó betegeknél enyhébbek a tünetek és később is jelentkeznek. Itt a szfingomyelináz hiány jóindulatú formája található.

A máj, lép és nyirokcsomó megnagyobbodás mellett a bőrön sötéten elszíneződött területek vannak. Idegrendszeri tünetek ebben a csoportban általában nincsenek.

A C típus

A C típus jellemzően iskolás korban jelentkezik, de bármikor megjelenhet csecsemőkortól felnőttkorig. Jellemző az elhúzódó újszülöttkori sárgaság, lép- és májmegnagyobbodás, fejlődési lemaradás mellett jellemző a felfelé és lefelé tekintés bénulása, járászavar, görcs, tanulási nehézség és rohamos intellektuális hanyatlás. A D típus tünetei a C-hez nagyon hasonlítanak.

Az E típus

Az E típus általában felnőttkorban jelentkezik, melyre főleg a lép megnagyobbodása jellemző.
Ki kell emelni, hogy a tünetek és a betegség progressziója személyről személyre változik. Nem mindig található meg minden tünet a betegeken, van, hogy az idő előrehaladtával jelentkezik, de van, hogy nem.

A Niemann-Pick-betegség diagnózisa és kezelése

A diagnózis a fizikális vizsgálaton, a szfingomyelináz enzim hiányának kimutatásán (fehérvérsejtekben vérből vagy csontvelőmintából) alapul, máj- illetve bőrbiopszián illetve genetikai vizsgálaton alapszik.

Fontos, hogy ma már van úgynevezett prenatalis vizsgálatra lehetőség, ami azt jelenti, hogy már magzati korban ki tudják mutatni, ha az a betegségben szenved. Ma még specifikus kezelés nem ismert. A jövőt a génterápia jelenti, ebben van a nagy remény. Az A csoportban főleg tüneti kezelést alkalmaznak.

A B típusú betegekben a csontvelő-transzplantációval kapcsolatban bíztató eredményekről számol be a szakirodalom, illetve a génterápia és az enzimpótló kezelés irányában is végeznek kutatásokat.

A C és D típusra nincs specifikus kezelés. Itt az egészséges, alacsony koleszterin tartalmú diétát javasolják, a koleszterinszint csökkentő gyógyszereket illetve tüneti kezelést alkalmaznak. A betegség szövődménye szellemi elbutulás, vakság, pszichés fejlődés elvesztése, nagyothallás.

A halál oka gyakran fertőzés vagy az idegrendszer egyre súlyosbodó működészavara.

Az alábbi adatokat kérem, annak tükrében olvassa, hogy ritkasága miatt a mai napig kevés ismeretünk van erről a szindrómáról. Az orvosi szakirodalom világszerte mindössze kb. 300 esetet ismertet. Az egyes tanulmányok általában kevés résztvevővel készülnek a világ különböző tájain. A szindróma az utóbbi tíz évben egyre több figyelmet kapott, és a 2000 után megjelenő irodalom már átfogóbb képet közöl 70-es 80-as évek publikációihoz képest, de az ismereteink egyelőre elég hiányosak.

A Wolf-Hirschhorn szindróma (WHS, 4p-) genetikai eredetű. Az egyik 4-es kromoszóma rövid karján keletkezett génhiány, vagy onnan másik kromoszómára történő áthelyeződés okozza. Nagyon ritka, 50.000 születésből egyszer fordul elő, 2/3-ad részben lányoknál.
A Wolf-Hirschhorn szindrómával születetteknél az alábbi problémák fordulhatnak elő:

A tünetek gyakorisága Wolf-Hirschhorn szindrómában

Az esetek több, mint 75%-ában:

• Jellegzetes, úgynevezett „görög sisak” arc
• Kis termet a méhen belül és születés után
• Értelmi fogyatékosság (enyhétől súlyosig)
• Csökkent izomtónus (hipotónia)
• Csökkent izomtömeg
• Epilepsziás görcsök és/vagy kifejezett agyi elektromos aktivitás (EEG) eltérés
• Táplálási, táplálkozási nehézségek

Az esetek 50% – 75%-ában:

• Bőrelváltozások
• Rendellenes csontozat
• Koponya és az arc aszimmetriája
• Kancsalság
• Rendellenes fogzás és fogazat
• Védekezőanyagok, antitestek hiánya
• Visszatérő fertőzések (légutak, fül)

Az esetek 25% -50%-ában:

• Hallási rendellenesség
• Szívfejlődési rendellenesség
• A szem és látóideg rendellenességei
• Ajak-, és szájpadhasadék
• A húgyutak és nemi szervek fejlődési rendellenessége
• Az agy szerkezeti eltérései
• Sztereotíp mozgások (mintha pl. kezet mosna)

Az esetek kevesebb, mint 25%-ában:

Eltérések a következő szervekben:

• Máj
• Epe
• Belek
• Rekeszizom
• Nyelőcső
• Tüdő
• Aorta

Forrás: Battaglia és mtsi (2006)
Altatás során figyelembe kell venni, hogy altatás alatt ill. azt követően fellépő malignus hipertermiát írtak le Wolf-Hirschhorn szindrómában. (Ginsburg & Purcell-Jones ,1988)

Fejlődés

Időre született babák esetén az átlagos születési súly 2000g. Kifejezett a csökkent izomtónus, és az arc jellegzetességei. A hossznövekedés és súlygyarapodás általában lassú. Előfordulnak táplálási nehézségek, a csökkent izomtónus és az esetleges archasadék miatt. Visszatérő fertőzések, keringési problémák, epilepszia, és az esetleges műtétek nehezíthetik az első életéveket.

Az értelmi és mozgásbeli elmaradás mértéke egyénenként változó, enyhétől a súlyosig széles skálán változhat. Egy 48 főt vizsgáló tanulmány (Battaglia & Carey, 2000) az érintettek harmadában az értelmi sérülés mértékét enyhének vagy közepesen súlyosnak, míg két harmadában súlyosnak találta. A WHS-sel élők többnyire nem sajátítják el a beszélt nyelvet. Testjelekkel, képekkel vagy szimbólumokkal pl. Bliss-nyelv segítségével azonban képesek a kommunikációra. A verbális kommunikáció sokszor torokhangokra vagy néhány szótagból álló rövid szavakra korlátozódik, s elérheti az egyszerű mondatok szintjét. A megértés gyakran helyzetfüggő. Szobatisztaságot nappalra 8 és 14 éves kor között az érintettek kb. 10%-ban sikerült elérni. Segítséggel vagy önállóan a gyermekek 45% -a megtanult járni 2 és 12 éves kor között. 30%-ban sikerült elérni bizonyos fokú önállóságot az étkezésben, öltözködésben és házimunkában.

Mivel a tünetek nagyon eltérőek lehetnek, nincs egységes terápia. A rendszeres orvosi ellenőrzés mellett fontos az egyénre szabott korai fejlesztés gyógypedagógus, gyógytornász, ergoterapeuta, és logopédus/kommunikációs terapeuta segítségével már az első időktől. Bár a fejlődés lassabb, mégis folyamatos egy életen át.

Összefoglalta: Berencsi Andrea

Általános leírás

A Charcot–Marie–Tooth (CMT) betegség olyan rendellenességek csoportja, amelyekben a motoros, illetve szenzoros perifériás idegek érintettek. A betegség eredménye izomgyengeség, izomsorvadás, valamint az érzékelés elvesztése. A betegség jelei először a láb disztális (törzstől távolabbi) részén, majd később a kézben jelentkeznek. Az ideg axonjában (idegrostjában) vagy az axon körüli velőshüvelyben (mielin) előforduló rendellenességek miatt az ebben a betegségben szenvedő egyének idegsejtjei nem képesek az elektromos jelek megfelelő továbbítására. A perifériás ideg normálistól eltérő működéséért sajátos génmutációk a felelősek. A CMT betegséget autoszomális domináns, autoszomális recesszív vagy X-kromoszómához kötött módon lehet örökölni.

Tünetek

A CMT tünetei általában kamaszkorban, fokozatosan jelennek meg, de ennél korábban vagy később is jelentkezhetnek. Szinte minden esetben a leghosszabb idegrostok károsodnak először. Az érintett személyek idővel elveszíthetik a lábfej, a kéz, a láb és a kar megfelelő mozgatóképességét. Gyakori figyelmeztető jelek lehetnek a következők: hőre, érintésre vagy fájdalomra való érzékenység csökkenése, izomgyengeség a karban, lábfejben vagy az alsó lábszárban, a finommotoros képességek csökkenése, magas lábemeléses járás (lábfejcsapódás), az izomtömeg csökkenése az alsó lábszárakban, gyakori botladozás, elesés, kalapácsujj, magas lábfejboltozat, lúdtalp, valamint a nyújtási reflex esetleges eltűnése. A betegség terjedése lassú és egyénenként változó. Az érintettek hosszú évekig aktívak maradhatnak és átlagos élettartamot érhetnek el. A legsúlyosabb esetekben a betegség kiváltotta légzési nehézségek halált is okozhatnak.

Kiváltó okok

A CMT betegséget autoszomális domináns, autoszomális recesszív vagy X-hez kötött módon lehet örökölni.

A genetikai betegségeket egy bizonyos tulajdonságra vonatkozó gének kombinációja határozza meg, amelyek az anyától és az apától kapott kromoszómákon helyezkednek el.

Recesszív genetikai rendellenesség akkor következik be, amikor az egyén mindkét szülőtől az adott gén egy-egy rendellenes változatát örökli. Abban az esetben, ha egy szabályos és egy betegségre hajlamos gén öröklődik, az utód csak hordozója lesz a betegségnek, tüneteket nem fog tapasztalni. Két, rendellenes gént hordozó szülő esetében minden terhességnél 25% a kockázata annak, hogy genetikai betegségben szenvedő gyermek születik, és 50% annak, hogy a szülőkhöz hasonlóan a gyermek is hordozó lesz. Terhességenként 25% esély van arra, hogy a gyermek mindkét szülőtől normális géneket örököl és az adott tulajdonságot tekintve genetikailag egészséges lesz. A kockázat mértéke nők és férfiak esetében megegyezik.

Domináns genetikai rendellenesség esetében a betegség megjelenéséhez elegendő egyetlen rendellenes génmásolat. A rendellenes gén öröklődhet valamelyik szülőtől, de létrejöhet egy, az érintett személyben bekövetkező új mutáció (génváltozás) eredményeként is. A születendő gyermek nemére való tekintet nélkül 50% annak a kockázata, hogy az érintett szülő tovább örökíti a hibás gént.

Az X-kromoszómához kötött genetikai rendellenességeket egy, az X-kromoszómán megjelenő rendellenes gén okozza. A betegség érinti mindazokat a nőket és férfiakat, akikben megvan ez a rendellenes gén. E rendellenes génnel rendelkező páciensek esetén azonban a férfiak jóval súlyosabban érintettek, mint a nők.

A CMT örökletes neuropátiának több különböző alfajtája van: CMT1, CMT2, CMT3, CMT4 és CMTX.

E típusok közül a CMT1, a betegség domináns formája – amelyben az idegek vezetési sebessége lassú – sokkal gyakoribb, mint a CMT2. A CMT1-et olyan rendellenes gének okozzák, amelyek a mielin szerkezetében és funkciójában játszanak szerepet. A CMT1 típust is további alkategóriákra lehet osztani, amelyek a következők: CMT1A, CMT1B, CMT1C, CMT1D és CMT1X. Ezeket különböző speciális génrendellenességek okozzák. A CMT1A-t a PMP22 gén megkettőződése okozza, amely gén a 17-es kromoszóma 17p11.2 lókuszán helyezkedik el. A CMT1A a leggyakoribb típus a CMT1-esek közül. A CMT1B-t az MPZ gén rendellenessége okozza, amely gén az 1-es kromoszóma 1q22 lókuszán helyezkedik el. A CMT1C-t a SIMPLE gén rendellenessége okozza, amely gén a 16-os kromoszóma 16p13.1-p12.3 lókuszán helyezkedik el. A CMT1D-t az EGR2 gén rendellenessége okozza, amely gén a 10-es kromoszóma 10q21.1-q22.1 lókuszán helyezkedik el. A CMT1X-et a GJB1 génben (a Xq13.1 lókuszon) lévő mutációk okozzák: ez a gén felelős a réskapcsolat proteinje, a connexin-32 kódolásáért. A CMT1-nek ritkább altípusai is létezhetnek.

A CMT2 egy autoszomális domináns alak, amelyben az idegek vezetési sebessége normális, vagy a normálisnál kicsit lassabb. A CMT2-t olyan rendellenes gének okozzák, amelyek az axonok szerkezetében és funkciójában játszanak szerepet.

A CMT2 típust a hibás gének alapján további, CMT2A-tól CMT2L-ig jelölt altípusokra osztják. A CMT2A a leggyakoribb típus, oka az MFN2 gén rendellenessége, amely gén az 1-es kromoszóma 1p36.2 lókuszán helyezkedik el. A CMT2B-t a 3-as kromoszóma 3q21 lókuszán elhelyezkedő RAB7 génben lévő mutációk okozzák. A CMT2C okozója egy ismeretlen gén, amely a 12-es kromoszóma 12q23-34 lókuszán helyezkedik el. A CMT2D-t a GARS génben lévő mutációk okozzák, amely gén a 7-es kromoszóma 7p15 lókuszán található. A CMT2E-t az NEFL génben lévő mutációk okozzák, amely gén a 8-as kromoszóma 8p21 lókuszán helyezkedik el. A CMT2F-et a HSPB1 génben lévő mutációk okozzák. A CMT2L a HSPB8 gén mutációinak következménye.

A domináns intermedier CMT elnevezése a közepes mértékű vezetési sebességéből származik, mivel bizonytalan, hogy a neuropátia elsősorban axonális vagy elvelőtlenedéses eredetű. Ezt a fenotípust a DMN2 és YARS gének domináns mutációi okozzák.

A CMT3 (más néven Dejerine–Sottas betegség) már nem megfelelő genetikai megnevezés, mert az ebben a kórban szenvedő egyéneknél találtak olyan génmutációt, ahol az egyik gén a CMT1A, CMT1B, CMT1D vagy CMT4 típusok kialakulásáért is felelős.

A CMT4 autoszomális recesszív módon alakul ki. Több alkategóriája van: CMT4A, CMT4B1, CMT4B2, CMT4C, CMT4D, CMT4E és CMT4F. A CMT4A-t a GDAP1 gén rendellenessége okozza, amely gén a 8-as kromoszóma 8q13-q21 lókuszán helyezkedik el. A CMT4B1-et az MTMR2 génben lévő rendellenesség okozza, amely gén a 11-es kromoszóma 11q22 lókuszán helyezkedik el. A CMT4B2-t a SBF2/MTMR13 génben lévő rendellenesség okozza, amely gén a 11-es kromoszóma 11p15 lókuszán helyezkedik el. A CMT4C-t az 5-ös kromoszóma 5q32 lókuszán elhelyezkedő KIAA1985 génben lévő rendellenesség okozza. A CMT4D-t az NDRG1 génben lévő rendellenesség okozza, amely gén a 8-as kromoszóma 8q24.3 lókuszán helyezkedik el. A CMT4E-t (veleszületett hipomielinizációs neuropátia) az EGR2 génben lévő rendellenesség okozza, amely gén a 10-es kromoszóma 10q21.1-q22.1 lókuszán helyezkedik el. A CMT4F-et a 19-es kromoszóma 19q13.1-q13.2 lókuszán elhelyezkedő PRX génben lévő rendellenesség okozza. A CMT4H-t az FDG4 génben lévő rendellenesség okozza. A CMT4J-t a FIG4 génben lévő rendellenesség okozza. A CMT2-t legtöbb esetben nem e gének mutációja okozza, azonban még nagyon sok genetikai ok vár felfedezésre.

A CMTX a betegség X-hez kötött domináns formája. A CMT1X felelős a CMTX betegségek körülbelül 90%-áért. A maradék 10%-ért felelős géneket még nem azonosították.

Az autoszomális recesszív CMT2-t az LMNA és GDAP1 génekben lévő mutációk okozzák.

Előfordulás

Az örökletes neuropátia tünetei általában fokozatosan jelennek meg kamaszkorban, korai felnőttkorban vagy középkorú személyeknél. A betegség a férfiakat és a nőket egyenlő arányban érinti. A CMT örökletes neuropátia a leggyakoribb örökletes neurológiai rendellenesség, amely Amerikában több mint 250.000 embert érint. Az érintett személyek tényleges száma azonban akár magasabb is lehet, mivel ezt a betegséget gyakran nem diagnosztizálják, félrediagnosztizálják, vagy csak az élet kései szakaszában állapítják meg.

Kapcsolódó rendellenességek

Az örökletes szenzoros és autonóm neuropátiák (hereditary sensory and autonomic neuropathy, HSAN) esetében a motoros neuronok, illetve axonjaik jellemzően nem, míg a szenzoros (és esetenként autonóm) idegek, illetve axonjaik érintettek. A neurálisan kifejezett génekben a domináns és recesszív mutációk HSAN-t vagy ahhoz kapcsolódó rendellenességeket okoznak. Ezek az örökletes rendellenességek domináns vagy recesszív módon alakulnak ki.

Az örökletes motoros neuropátiákat (hereditary motor neuropathy, HMN) domináns vagy recesszív módon lehet örökölni. A legtöbb ilyen betegségben a szenzoros rostok nem érintettek, néhány eset pedig a mielopátiával hozható összefüggésbe.

Az örökletes neurológiai izomsorvadás (örökletes karfonati neuropátia) egy autoszomális domináns genetikai rendellenesség, amelynek során a beteg egyének hirtelen fájdalmat vagy gyengeséget éreznek a vállukban vagy a felkarjukban. A tünetek leggyakrabban gyermekkorban jelentkeznek, de bármely korosztálynál megjelenhetnek. Az érzékelés elvesztése szintén előfordulhat. Gyakori a részleges vagy teljes gyógyulás, azonban a tünetek visszatérhetnek ugyanabba vagy az ellentétes végtagba. Néhány családnál jellegzetes külső vonások is megfigyelhetőek, például kis testmagasság és közel ülő szemek.

A veleszületett hipomielinizációs neuropátia (congenital hypomyelination neuropathy, CHN) egy neurológiai rendellenesség, amely már a születés pillanatától fennáll és elégtelen mielinképződéssel jár. A legfőbb tünetek a következők: légzéssel kapcsolatos nehézségek, izomgyengeség és -koordinálatlanság, gyenge izomtónus, reflexek hiánya, járás közbeni nehézség, illetve a a test egyes részeinek korlátozott érzékelése vagy mozgathatósága. (További információkért keresőkifejezésként válassza a „neuropátia” vagy a „veleszületett hipomielinizációs neuropátia” kifejezéseket a Ritka Betegségek Adatbázisában).

A Refsum-kór (fitánsav-raktározási betegség) a zsír- (lipid) anyagcsere egy ritka recesszív genetikai rendellenessége, amelyet külső neuropátia, korlátozott izomkoordinációs képesség (ataxia), festékes szemideghártya-gyulladás (retinitis pigmentosa, RP), siketség és a csontokban és a bőrön lévő elváltozás jellemez. A kórral jár továbbá a fitánsav vérplazmában és szövetekben való jellegzetes felhalmozódása. A rendellenességet valószínűleg a fitánsav-hidroxiláz, a fitánsav anyagcseréjéhez szükséges enzim hiánya okozza. Jótékony hatású lehet az olyan hosszú távú terápia, amelynek része a fitánsav-mentes diéta. (További információkért keresőkifejezésként válassza a „Refsum” és az „RP” kifejezéseket a Ritka Betegségek Adatbázisában).

A családi amiloid neuropátia autoszomális domináns módon öröklődik. E betegségben az amiloid a normálistól eltérő mértékben halmozódik fel a perifériás idegben. A legtöbb esetet a TTR génben lévő mutáció hozza létre, amely gén a transztiretin fehérje szérum kódolásáért felelős. Az APOA1 génben lévő domináns mutációk szintén lehetnek okozók, de ez elég ritka.

Autoszomális domináns öröklés eredményeként nyomásos bénulásokra hajlamosító örökletes neuropátia is kialakulhat. Ez egy meglehetősen ritka betegség. Az ilyen típusú örökletes neuropátiát központi neuropátiák jellemzik, amelyek nyomáspontja a következő helyeken lehet: a szárkapocs neuropátiája a szárkapcsi fejnél, a singcsont neuropátiája a könyöknél, a középidegi neuropátia pedig a csuklónál. A nyomásos bénulásokra hajlamosító örökletes neuropátiát a PMP22 gén két másolata közül az egyikben lévő rendellenesség okozza, amely gén a 17-es kromoszóma 17p11.2 lókuszán helyezkedik el.

A külső neuropátia legalább százféle örökletes szindróma része, azonban az egyéb megnyilvánulások jellemzően háttérbe szorítják. A külső axonok elvelőtlenedése és a kóros mielinképzés sokféle rendellenesség velejárója. Még gyakoribbak az axonális neuropátiához kapcsolódó szindrómák: többfajta örökletes, kétoldali bénulást okozó betegségnek része az axonális neuropátia, amely vagy a motoros és szenzoros axonokat, vagy csak a motoros axonokat érinti. Az axonális neuropátia sokféle örökletes ataxiával jár együtt. A betegség megjelenése megfelel annak az elképzelésnek, hogy e megbetegedések a központi idegrendszeri és a perifériás idegrendszeri neuronok hosszfüggő axonopátiái.

Diagnózis

A CMT örökletes neuropátia diagnózisát nem könnyű felállítani. A diagnózis fizikai tüneteken, családi kórtörténeten és klinikai vizsgálatokon alapul. Ilyen klinikai vizsgálat az idegek vezetési sebességének mérése (az angol nerve conduction velocity kifejezésből: NCV), amelynek során megmérik, hogy az impulzusok milyen gyorsan áramlanak az idegekben, valamint az elektromiogram (EMG), amely az izomsejtek elektromos aktivitását rögzíti. A molekuláris genetikai tesztek jelenleg a következő CMT-típusok vizsgálatában érhetőek el: CMT1A, CMT1B, CMT1D, CMT2E, CMT4A, CMT4E, CMT4F és CMTX.

Szokásos gyógymódok

Kezelés

A CMT örökletes neuropátiával élő betegek tüneti és támogató kezelést kapnak. A betegségre egyelőre nincs gyógymód, ezért kiemelkedően fontos a tünetek csökkentése vagy terjedésük megállítása. Az átfogó kezelés magában foglalja a következőket: fizikoterápia, ortotikus cipőbetétek és lábmerevítők használata, valamint a deformitások javítását szolgáló korrekciós műtétek elvégzése. A kiegészítő terápia pszichológiailag is hasznos lehet, segíthet a fájdalom és kényelmetlen érzés megszüntetésében, és az egész életminőséget javíthatja. Fiatal betegek számára hasznos lehet az olyan pályaválasztási tanácsadás, amely számol a betegség előrehaladásával.

Az Epidermolysis bullosa (EB) egy genetikai bőrbetegség, amire jellemző a mechanikai behatásra jelentkező hólyagos bőrelváltozás. A betegségnek négy főcsoportja és további alcsoportjai vannak. A betegség súlyosságától függően lehet enyhe lefolyású, amikor csupán néhány tevékenységről kell lemondani, és lehet nagyon súlyos, teljes tehetetlenséghez vezető és akár halálos kimenetelű is. A hólyagok bárhol előfordulhatnak a bőrfelszínen; még akár a szájüregben is, és egyes esetekben a szem külső felszínén, valamint a légutakban, az emésztőrendszeri és a nemi szervekkel és húgyutakkal kapcsolatos felületeken. Néhány esetben a betegség csúf sebeket és izom- és vázrendszeri deformitásokat okoz. Jelenleg nem gyógyítható. A kezelése napi sebápolásból, kötözésből és szükség szerinti fájdalomcsillapításból áll.

Jelek és tünetek

A betegségnek négy főcsoportja van, melyek további alcsoportokra oszthatók.

Az Epidermolysis bullosa simplex (EBS) gyakran dominánsan öröklődik, és jellemző rá az 5-ös és 14-es keratin- és a plektin gének rendellenessége. Nemrégiben több alapvető EBS típust azonosítottak. A hólyagosodás a bőr legfelsőbb rétegében, a felhámban jelentkezik. Az EBS előfordulhat csak a kezeken és a lábakon vagy az egész testen is. A betegeknek vastag bőrkeményedéseik vannak a tenyerükön és a sarkukon, gyermekkorban hólyagos a szájüregük és durva, vastag a kéz- és a lábkörmük. Az EBS nem jár feltétlenül sebekkel. Vannak recesszív formái is. A plektin mutációk izomsorvadással járhatnak.

A Junkcionális epidermolysis bullosa (JEB) recesszíven öröklődik, okozója pedig a felhám és a bőr kapcsolódásánál található komponensek génjeinek -Laminin 332 (korábban Laminin 5), plektin, és a6b4integrin- mutációja. 2 fő altípusa van: a Herlitz JEB és a JEB egyéb ((amibe beletartozik a nem- Herlitz JEB, és a pyloric atresiás (gyomorszáj-elzáródásos) JEB és számos más altípus)). A junkcionális Herlitz EB okozója a három Laminin 332 láncolat egyikének mutációja, és a betegség egy nagyon súlyos formája. A csecsemőkre nézve gyakran halálos kimenetelű a számtalan fertőzés (szepszis), az alultápláltság, a kiszáradás, az elektrolit egyensúly felborulása vagy a légutak elzáródása miatt.

A JEB betegség széles spektrumon mozog. Szinte minden altípusban gyakori a szájüreg elváltozása és a fog felületének lepattogzása. A gyomorszáj-elzáródásos csecsemőknek gondot okoz a táplálkozás és a hastáji puffadás, és még újszülöttként sürgős sebészeti ellátásra szorulnak.

A Dystrophikus epidermolysis bullosa (DEB) dominánsan vagy recesszíven öröklődik és a VII-es típusú kollagén sérülése okozza. A hólyagok a bőr alsóbb rétegében jelentkeznek. Két fő altípusa: domináns DEB (DDEB) és a recesszív DEB (RDEB).

A DDEB gyakran enyhe lefolyású. A hólyagok vagy egy területre; kézre, lábra, könyökre és térdre vagy az egész testre kiterjedhetnek. Előfordulhat még sebesedés, kis fehér bőregyenetlenségek, nyálkás membránelváltozások és abnormális vagy hiányzó körmök. Néhány családtagnak csak köröm dystrophyája van.

Az RDEB sokkal súlyosabb, mint a DDEB. A DDEB fenti tünetein kívül előfordulhatnak a következők: alultápláltság, vérszegénység, nyelőcső szűkület, növekedésbeli elmaradás, hártyásodás vagy kéz- és lábujjösszenövés-ami funkcióvesztéses deformitást (pszeudoszindaktilia) okoz-, összehúzódások kialakulása, fogazat deformálódása, kisszájúság és szaruhártyával kapcsolatos sérülések. A súlyos, általános kiterjedésű RDEB (korábban Hallopeau-Siemens RDEB) a betegség legsúlyosabb formája.

A Kindler szindróma nagyon ritka és a bőr összes rétegét érinti, valamint extrém bőrtöredezettséggel jár.

Okai

Jelen írás az öröklött epidermolysis bullosa betegséget veszi alapul. Az öröklött formák lehetnek autoszomális domináns vagy autoszomális recesszív öröklődésűek. Ritkán előfordul a szerzett autoimmun rendellenesség, amit epidermolysis bullosa aquisita-nak hívnak. A felhám, az alap membrán vagy a bőr fehérjéit kódolni hivatott 18 gén bármelyikének mutációja tönkreteszi a bőr integritását.

A recesszív genetikai rendellenességek akkor fordulnak elő, ha valaki egy tulajdonság hibás génjének kettő másolatát örökli, egyet-egyet mindkét szülőtől. Ha valaki egy hibátlan és egy beteg gént kap, akkor a betegség hordozója lesz, de gyakran tünetmentes marad. Minden egyes terhességnél 25% annak a kockázata, hogy mindkét szülő hordozza és továbbadja a hibás gént, és ezáltal beteg gyerekük legyen. Minden egyes terhességnél 50% annak a kockázata, hogy egy gyerek szüleihez hasonlóan hordozóvá váljon. 25% esély van arra, hogy egy gyermek ép géneket kapjon mindkét szülőtől, és arra a bizonyos tulajdonságra genetikailag normális legyen. A rizikó azonos mindkét nem tekintetében.

Mindenki hordoz legalább 4-5 abnormális gént. Közeli rokonságban lévő szülők nagyobb eséllyel hordozzák mindketten ugyanazt a hibás gént, ami megnöveli a recesszív genetikai rendellenességgel születendő gyermekek kockázatát.

Domináns genetikai rendellenesség akkor fordulhat elő, ha egy bizonyos gén mindössze egyetlen másolata vagy variációja úgy mutálódik, ami aztán mindenképpen egy bizonyos betegséget okoz. A hibás gén vagy egyik szülőtől öröklődik vagy egy új mutáció (génváltozás) eredménye. Minden egyes terhességnél 50% az esélye, hogy az érintett szülő átadja az abnormális gént az utódjának. Ez a kockázat ugyanannyi férfiak és nők esetén.

Érintett populációk

50000-ből 1 élve születésre jut egy EB-s megbetegedés. A rendellenesség a világon minden fajnál és etnikai csoportnál előfordul, és mindkét nemet egyenlő mértékben érinti.

Hasonló rendellenességek

Bármely, hólyagosodással járó betegség, mint pl. az egyszerű sömör vírus, a bőrpikkelyesedés, a hólyagos ótvar és a bőrpigment-túltengés hasonlíthat az EB-re.

Diagnózis

Újszülött korban nem célszerű az EB betegség egyes típusát diagnosztizálni, hiszen a betegség mindegyik típusa nagy hasonlóságot mutat ebben a korban. Ha felmerül a betegség gyanúja, bőrbiopszia vétele után a mintát a megfelelő laborba kell küldeni. A betegség meghatározására transzmissziós elektron-mikroszkópos (TEM) és immunofluoreszcens antigén teszt javasolt. Elérhetők a molekuláris géntesztek a betegséget jelző génmutációk kiszűréséhez.

Kezelés

Az EB definíciója szerint egy olyan öröklött betegség, amit a bőr töredezettsége jellemez. Még a legcsekélyebb behatás is könnyen eltépi és hólyagossá teszi a beteg bőrét. A következő eljárásokat javasoljuk a problémák elkerülésére és csökkentésére:

Nagyfokú figyelemmel kell a betegek bőrét kezelni.

Ne használjunk tapadós kötszert: A nem tapadós kötést lazán csomagoljuk be gézlappal, amit aztán kötésrögzítővel biztosíthatunk.

Bőrhűtés: Semmilyen forró anyaggal ne érintkezzen a bőr. A fürdővíz csak testhőmérsékletű legyen. A betegek kerüljék a hosszan sugárzó hőt és nedvességet. Ha lehetséges, légkondicionált helyiségben tartózkodjanak.

A hólyagok kezelése szárítással történjen, mivel túl nagyra nőhetnek és folyadékkal telítődhetnek.

Öltözködés: A kisgyerekeknél a pelenkákat a lábnál és a csípőnél további béléssel kell ellátni. Amikor csak lehet, laza öltözéket kell viselni. Amennyiben a ruhák összevarrása mentén hólyagok keletkeznek, a ruhákat kifordítva kell viselni, a címkéket, kézelőket és gallérokat el lehet távolítani. A laza, bélelt cipők viselését jobban tolerálják a betegek.

Táplálási nehézségek: számos gyermeknél vérszegénységet okoz a sebek okozta gyakori vérveszteség, a szegényes tápanyagbevitel, a gyenge vasfelszívódás, és a krónikus gyulladás okozta csontvelő összenyomódás. Fontos ilyenkor a témában jártas dietetikus tanácsát kikérni. Gyakran kell a vérszegénységet, valamint a szelén, a karnitin vagy a D vitamin hiányát kezelni, hiszen ezek szívizombántalmat és csontritkulást okozhatnak. Számos beteg szondatáplálásra szorul.

Rákszűrés: a laphámsejtes rák – ami általában 20 éves kor után jelenik meg-a betegnél- vezető halálok. Az RDEB és a JEB betegeknél nagy valószínűséggel fejlődik ki a bőrrák életük során. Nagyon fontos, hogy az EB betegek legalább évente rákszűrésen essenek át.

Kísérleti terápiák

Őssejt-terápiás transzplantációkkal kísérleteznek több helyen is világban.

A Down-szindróma (kevésbé szakszerűen, pontatlanabbul: Down‑kór,) egy veleszületett kromoszóma-eltérés, ami a21. kromoszómapár hibás osztódásának következtében jön létre. Középsúlyos vagy enyhe értelmi fogyatékossággal jár, és különböző testi rendellenességekkel társulhat.

A Down-szindróma nevét John Langdon Down angol orvos után kapta, aki 1866-ban elsőként írta le klinikailag a tünetegyüttest. Langdon a külső megjelenés (a belső szemzugban megjelenő úgynevezett mongolredő) alapján helytelenül úgy gondolta, a betegség lényege a mongolrasszra való visszaütés, ebből ered a hibás és elfogadhatatlan„mongoloid idióta” („mongolidiotizmus”, „mongolizmus”) elnevezés.

Külső jegyek

• Lapos arc
• Ferde külső szemzug, egymástól távolabb ülő szemek
• A szemek sarkában található ún. mongolredő
• Benyomott orrgyök
• Kicsi orr
• Elálló fülek
• Barázdált nyelv
• Tenyéren áthaladó keresztvonal (négyujjas redő)
• A nagylábujj és a mellette lévő ujj közötti rés nagyobb
• Egyenes haj
• Rövid végtagok
• Alacsony növés

Előforduló szervi elváltozások

• Eltérések a csontfelépítésben
• Kötőszövetek és támasztószövetek, izmok gyengesége
• Pajzsmirigy-működési zavarok
• Szívhibák
• Gyomor- és bélrendszeri panaszok
• Szem- és látási problémák
• Fül- és hallási problémák
• A vérképző rendszer zavarai

A külső jegyek és a szervi elváltozások egyenként bárkinél megjelenhetnek, de a Down-szindrómások között mindegyik nagyobb arányban fordul elő, így náluk gyakrabban jelenik meg több tünet együtt – bár egyik tünet megjelenése sem törvényszerű. A Down-szindrómás emberek egészségi jellemzői, értelmi és egyéb képességei és személyiségvonásai nagyon különbözőek lehetnek. Általában barátságosak, őszinték és nyíltszívűek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne saját személyiségük vagy hogy ne reagálnának a környezetükre adekvátan.

Kialakulása

A szervezet működéséhez és növekedéséshez szükséges információkat a gének tartalmazzák, amelyek az emberi sejtekben 23 pár kromoszómába rendeződnek. Szaporodás során az ivarsejtek kettéosztódnak, az utód mindkét szülő kromoszómapárjainak felét kapja meg, azaz 23-at az apától és 23-at az anyától. Ismeretlen okból azonban előfordulhat, hogy egy kromoszómapár nem osztódik ketté és az egyik szülőtől az utód duplán kap meg egy kromoszómát. Ha ez a 21. kromoszómával történik, akkor Down-szindróma alakul ki. A 21-es kromoszóma triplázódása megjelenhet minden sejtben (21-es triszómia), a sejtek egy részében (mozaik Down-szindróma), vagy a számfölötti, harmadik 21-es kromoszóma más kromoszómákhoz csatlakozhat (transzlokációs Down-szindróma)

Típusai

21-es triszómia, T21 (47,XX,+21)

A Down-szindróma leggyakoribb oka (95%). A hibásan osztódott, tripla 21-es kromoszóma a további sejtosztódások során minden sejtbe továbbmásolódik. A 21-es triszómia véletlenszerűen fordul elő, sem az anya, sem az apa életmódja nem befolyásolja a megjelenését.

Mozaik Down-szindróma (46,XX/47,XX,+21)

A Down-szindrómát 1-2%-ban okozó mozaik Down-szindróma esetén a 21-es kromoszóma triplázódása a test sejtjeinek csak egy részén áll fenn. A mozaik Down-szindróma megjelenése is véletlenszerű, tünetei a 21-es triszómiához hasonlóak.

Transzlokációs Down-szindróma

Ha a szám feletti 21-es kromoszóma egy másik kromoszómapárhoz kapcsolódik, akkor transzlokációról beszélünk (az esetek 2-3%-a). A transzlokációs Down-szindróma öröklődő, ezért további gyerekvállalás esetén a szülők genetikai vizsgálata javasolt.

Egészség

A Down-szindrómások IQ-ja változó, átlagosan 50 körüli. Legismertebb, bár nem a leggyakoribb egészségügyi problémájuk a szívfejlődési rendellenesség. Egyes európai statisztikák szerint a Down-szindrómások 40-50%-a szívfejlődési rendellenességgel születik, ennek 20%-a súlyos rendellenesség. Down-szindrómás gyerekeknél az átlagpopulációnál gyakrabban fordulnak elő bizonyos betegségek, leggyakrabban (70%-ban) hallásproblémák, alvási légzéskimaradás (50-75%) és látásproblémák (60%), de a rendellenességek rendszeres szűrésén és kezelésén felül nem kívánnak külön gondozást. Az életkor előrehaladtával nő az Alzheimer-kór kialakulásának esélye. Az idősebb Downosokra jellemző alacsonyabb átlagéletkor nagyrészt a kezeletlenül hagyott szívhibáknak tulajdonítható. A mai műtéti technikákkal hatásosabban tudják gyógyítani a szívhibákat, ami meghosszabbítja életüket és javítja életminőségüket. A jó egészségi állapot fenntartása és fejlesztése alapvető feltétele a minőségi életnek.

Szocializáció, integráció

Az oktatás és fejlesztés nagyon fontos, amit már csecsemőkorban érdemes elkezdeni. A koraigyógypedagógiai fejlesztések segítségével a Down-szindrómás gyerekek szinte mindent meg tudnak tanulni. A fejlesztésben részt vevő gyerekek 1-4 éves korban járni kezdenek, megtanulnak beszélni és szobatisztává válnak. Ezeknek a gyerekeknek jó az utánzóképességük, szívesen tanulnak. A többségi iskolákban tanuló Down-szindrómás gyerekek és fiatalok teljesítménye minden területen évekkel haladja meg a speciális iskolákban tanulók eredményeit. Fiatal felnőttként bizonyos szakmákat, betanított munkákat jól elsajátítanak, amivel saját keresetük is lehet. Külföldön számos példa van arra is, hogy magasabb szintű képzést igénylő vagy kreatív munkákat végeznek: van közöttük ruhatervező, pedagógus asszisztens, jelnyelvi tanár, étteremvezető, riporter, önkormányzati képviselő, sőt polgármester is. Holland mintára Magyarországon is létesültek kiscsoportos lakóotthonok, ahol segített önálló életet élhetnek. Ezek az emberek ugyanúgy képesek részt venni a kultúrában és a sportban, mint bárki más. Még arra is van példa, hogy egy Down-szindrómás fiatal több diplomát szerez.

Néhány magyar példa:

• „Nemadomfel” Együttes
• Baltazár Színház
• Sarokház Lakóotthon Hastánc Együttese
• Down Alapítvány Kézműves Műhelye
• A Magyar Értelmi Fogyatékosok Sportszövetségének Sportolói
• Kemence Varázsa Fazekasműhely
• „Mindenkinek becsengettek!” program

Felismerésének lehetőségei

A Down-szindróma szűrésének lehetőségei:

• Ultrahangvizsgálat: tarkóredő- és orrnyeregmérés, aszívfejlődési rendellenesség kizárása
• AFP-szűrés (alfa-fetoprotein-szűrés): a terhesség 16. hetében vett anyai vérminta alapján végzett vizsgálat
• Amniocentézis (magzatvízcsapolás): a terhesség 10. hetétől végezhető vizsgálat
• Coelocentézis: a terhesség 10. hetétől végezhető, a sejteket a hasüregből nyerik

Előfordulási aránya kb. 650 terhesség és 1000 szülés közül 1. Gyakorisága az anya életkorával nő, de a Downos gyermekek 75%-át 35 év alatti nők szülik. 30 éves anyánál 1/1000, 40 éves anyánál 1/100 az esély Down-szindrómás magzatra. Az apa kora 50 év felett játszik szerepet.

Világnapja

Március 21-i postai lap Down-szindrómás gyermekekért

A Down-szindróma-világnapot (angolul: World Down Syndrome Day, WDSD) március 21-én tartják.

A Down-szindrómások nyelvi fejlődése

A Down-szindrómások nyelvi fejlődése jellemzően lassabban indul meg, mint tipikus fejlődésnél, de az egyéni eltérések a nyelvfejlődésben is nagyok. Előfordul, hogy csak később veszik fel a szemkontaktust, később kezdenek mosolyogni és csak 18 hónapos koruk körül kezdenek el beszélni. Nyelvi képességeik később is elmaradhatnak az ugyanolyan intelligenciaszintű, nem Down-szindrómás egyénektől, elsősorban az aktív nyelvhasználatot tekintve. Sokan felnőttként is csak egyszerűbb nyelvtani szerkezeteket tudnak használni. Lemaradásukat artikulációs problémák és gyakran nagyothallás is súlyosbítják. Sokat segítenek kommunikációjukban a nem verbális eszközök, a képcsere (PECS), a jelbeszéd, vagy a bár verbális, de látható jelnyelv(augmentatív kommunikáció).

A Duchenne-féle izomdystrophia az izomsejtek fokozatos pusztulásával járó veleszületett, örökletes betegség. Az izomsejtek helyét az izommunkára képtelen zsírszövet és kötőszövet tölti ki, ebből adódóan a beteg egyre erőtlenebb lesz, míg végül önmaga ellátása is gondot jelent.

A Duchenne-féle izomdystorphia főleg fiúkat betegít meg, 3600 élve született fiúból egynél fordul elő. Lányokban sokkal ritkábban található meg, ők inkább hordozzák a betegséget, azaz ők ilyenkor nem betegek, csak genetikai állományukban megtalálható a hibás gén. A betegség az esetek kb. 30 százalékban újonnan alakul ki valamilyen káros hatás következtében (ionizáló sugárzás, stb.). Hirdetések A betegség tulajdonképpeni oka a dystrophin nevű fehérje kóros képződése illetve hiánya. Emiatt kalcium ionok áramlanak be az izomsejtek közé korlátlan mennyiségben, így annak pusztulását idézik elő.

A leépülés jelei

A betegségre jellemző a fokozatosan kialakuló, egyre kifejezettebb izomgyengeség és az intelligencia hanyatlása. Csecsemőkorban általában még tünetmentes a gyermek, bár néhányuknál megfigyelhető enyhe fokú izomgyengeség: néha a fej tartásának nehézsége hívja fel a figyelmet a betegségre.

A gyerekek rendszerint időben tanulnak meg megfordulni, felülni, járni, a betegség általában 3 éves kor körül válik felismerhetővé, amikor a csípő körüli izmok meggyengülése miatt a gyermek úgy tud felállni, hogy közben térdeire támaszkodik. Gondot jelent számára a lépcsőmászás is, járása kacsázó lesz. Ezen tünetek mellett feltűnő a vádlik tömöttebb tapintata és külsőleg izmosnak látszó alakja.

Az életkor előrehaladtával egyre több izomrost leépülése következik be testszerte. A csukló, az alkar, a kéz izmai sokáig használhatóak maradnak, így lehetővé teszik a beteg étkezését, ivását, számítógéphasználatát. Sajnos azonban a beteg járásképessége gyorsabban romlik, kb. 10 éves életkoráig marad meg, utána tolókocsiba kényszerül. Az elsődleges cél ennek az időpontnak a minél hosszabb időre való kinyújtása.

Az izmok leépülésének következményei

Az izomgyengeség tünetei a belszerveket is érinti: a garat- és légzőizmok gyengesége miatt a beteg könnyen félrenyel, köhögni kisebb erővel tud, így a tüdőből a váladékot kevésbé képes felköhögni, ezért a felső légúti megfázás, tüdőgyulladás is könnyen kialakul. A bél- és hólyagzáró izomzat renyhesége, erőtlensége miatt ritkán széklet és vizelet visszatartási képtelenség jelentkezik.

A tolószékbe került gyermeknél a légzés funkcióját a mellkasdeformitások illetve a gerincferdülés fokozódása tovább rontja. Az életkilátásokat a légzőizmok illetve a szívizom gyengesége határozza meg. A későbbiek során sajnos a légzési gyengeség miatt a gyermek lélegeztető gépre kerül. Az intelligencia hanyatlása sok gyermeknél nem ölt nagy mértéket, így normál iskolát tud végezni.

Az izmok gyengesége mellett az ízületek deformációját okozó izomösszehúzódásokkal, kötöttségek kialakulásával kell számolni.

A diagnózist a genetikai vizsgálat, a dystrophin hiányának kimutatása illetve a szérum CK vizsgálata erősíti meg. Ez utóbbi vizsgálat az izom szétesés mértékére utal. Normálisan ennek értéke 160 alatti, ezen gyermekeknél pedig több tízezres nagyságú. Az EMG vizsgálattal az izomelhalás mértéke mutatható ki.

Harc a betegség ellen

A betegség kezelése alapvetően tüneti jellegű, a cél a beteg életkörülményeinek javítása. Ez gyógyszeres, fizioterápiás és műtéti módszerekkel lehetséges. Fontos a légzőizmok, hátizmok megerősítése, sok esetben az ízületi kontraktúrák kezelése, továbbá a légúti fertőzések mielőbbi gyors terápiája, a megfelelő váladékeltávolítás a légutakból. A szív állapotának ellenőrzésére ismételt EKG és mellkas röntgen vizsgálat javasolt.  Nagyon lényeges a gyermek és a család pszichés gondozása.

Történtek próbálkozások arra vonatkozóan, hogy az édesapa ép ún. izomsejt előalakjait juttatják be a beteg gyermeke izomszövetébe, gondolván, hogy az ép izomsejtek átveszik a rossz izomsejtek helyett a feladatokat. Jelenleg ennek a módszernek az eredményessége még nem bizonyított.

A megelőzés prenatalis diagnosztikával lehetséges, azaz a magzat megszületése előtt a magzatvízből vett minta segítségével meg lehet állapítani, hogy a magzat örökölte-e a betegséget. (Dr. Balogh Andrea, gyermekgyógyász)

Bevezetés

A Hunter szindróma a mukopoliszaharidózisok (MPS) csoportjába tartozó betegség és ezen belül az MPS II. jelölést kapta. 1917-ben C. H. Hunter, a kanadai Manitoba orvosi egyetemének professzora írta le a betegséget két fiútestvér megfigyelése alapján. Egyes szakemberek véleménye szerint ennek a MPS-nak két típusa különíthető el, nevezetesen egy enyhe, illetve egy súlyosabb tüneteket mutató forma. Mások véleménye szerint egyetlen betegségről van szó, mely különböző súlyossági fokban nyilvánul meg.
A beteg gyermekek szüleinek ez a diagnózis rendkívül súlyos lelki megrázkódtatást jelent és jelentős időnek kell eltelnie ahhoz, hogy gyermekük fejlődési elmaradását felfogják. Ez az ismertető a szülőkhöz szól, felvilágosítást nyújt azokról a módokról és lehetőségekről, — noha a gyógyulás csodájára nem lehet számítani —, amelyekkel gyermekeik életének minőségét a lehetőségek szerint kedvezően alakíthatják és a jelentkező problémákat megoldhatják. Az ismertető szerzői orvosok és szülők, akik tapasztalataikat adják közre és egyidejűleg felhasználják a szakirodalom eredményeit is

Mi okozza a Hunter szindrómát?

A mukopoliszacharidok egymáshoz kapcsolódott cukor molekulákból képződött hosszú láncú vegyületek, amelyek a szervezet kötőszövetének felépítésében fontos szerepet játszanak. „Szaharida” névvel a cukor molekulákat jelöljük (gondoljunk például a szaharinra)

A mukopoliszacharidok egymáshoz kapcsolódott cukor molekulákból képződött hosszú láncú vegyületek, amelyek a szervezet kötőszövetének felépítésében fontos szerepet játszanak. „Szaharida” névvel a cukor molekulákat jelöljük (gondoljunk például a szaharinra)

A „poli” görög szó, sokat jelent.
A „muko” jelentése nyálka és ezeknek a molekuláknak a nyálkás konzisztenciájára utal

A szervezet a számára szükségtelenné vált anyagokat rendszeresen lebontja és így készíti elő a kiürítést. Hunter szindrómában szenvedő betegekben az iduronatszulfát-szulfatáze nevű enzim hiányzik, amelynek jelentős szerepe van a dermatan- és a heparanszulfát nevű mukopoliszaccharidák lebontásában. A kellően le nem bontott mukopolyszaccharidák a sejtekben felhalmozódnak és azokat károsítják. Minél fiatalabb egy gyermek, a betegségnek annál kevesebb jelét mutatja, de a sejtek károsodása folyamatos és a tünetek a későbbiekben törvényszerűen megjelennek.

A Hunter szindróma gyakorisága

Alapvetően ritka betegségről van szó. Becslések szerint előfordulása 1:100 000-150 000 az élveszülöttek között.

Mi az öröklődés módja?

A Hunter szindróma öröklődése különbözik a többi mukopoliszacharidózis öröklődésétől. Hasonlóan a hemofiliához, amely egy vérzékenységgel járó betegség, a Hunter szindróma nemhez kötötten öröklődik. Ez azt jelenti, hogy a nők (tünetmentesen) hordozzák a betegség génjét és egészen ritka kivételtől eltekintve, csak fiúk betegszenek meg. Azoknak a családoknak, amelyben Hunter betegség előfordul, genetikai tanácsadásra van szükségük, mielőtt újabb gyermeket vállalnak. Ha az anya a betegség hordozója, akkor születendő fiú gyermekénél a betegség ismétlődésének kockázata 50%.

A beteg gyermek anyai oldalán a nővérek és nagynénik ugyancsak hordozók lehetnek és náluk ugyancsak azonos a kockázata annak, hogy II. típusú mukopoliszacharidózisban szenvedő gyermekük lesz. Ma már léteznek olyan vizsgálatok, amelyekkel a betegség hordozóit azonosítani lehet és éppen ezért nagyon fontos, hogy az anya valamennyi nőrokona keresse fel a genetikai tanácsadót.

Lehetséges-e gyógyulás?

Jelenleg csak egyes tünetek enyhítésére van lehetőségünk, a betegséget nem lehet gyógyítani. Ha Önöknek csontvelő átültetést javasolnak, kérjük előbb lépjenek velünk kapcsolatba. Megismertetjük Önöket olyan szülőkkel, akiknek ezzel a kezeléssel már vannak tapasztalataik.

2006 őszén elkészült az ELAPRASE nevű gyógszer, amit infúzió formájában lehet beadni. Ezzel az MPS II betegek részére is megnyilt az út a gyógyulás felé. Az első kezelések eredményei nagyon biztatóak.

Prenatális diagnózis

Ha a családban már van egy Hunter szindrómás gyermek és az anya ismét teherbe esett, akkor lehetőség van bizonyos vizsgálatokkal meggyőződni arról, hogy a születendő magzat beteg-e vagy sem. A vizsgálatot a terhesség korai szakában kell elvégezni. Kapcsolatba kell lépni orvosukkal vagy keressenek fel bennünket.

Növekedés

A Hunter szindrómás újszülöttek és csecsemők kezdetben az átlagosnál nagyobbak lehetnek. Később a növekedés üteme lassul és a végső testmagasság 120­–140 cm között lesz.

Intelligencia

Az enyhe lefolyású Hunter betegek normális vagy közel normális intelligenciával rendelkeznek. Sokan jól megfelelnek az iskolai követelményeknek és egyesek felsőfokú tanulmányokat is folytatnak. Másrészt vannak a súlyos lefolyású esetek és ezeknél bizonyos szint elérése után visszafejlődés következik be. Nagyon valószínűtlen, hogy ezek a gyermekek nagyobb tudásra tennének szert, mielőtt a betegség teljes egészében kialakulna. Ugyanakkor ezeknél a súlyos betegeknél is a tünetek széles variációjával találkozunk. Egyesek legfeljebb néhány szót képesek mondani, mások rövid mondatokat is megtanulnak, felismernek színeket, kicsit megtanulnak számolni is és olyan készségeket is elsajátítanak, amelyeket tőlük alig lehet elvárni. Ha a gyermek képes valamit elsajátítani, akkor is csak kevés olyan „gondolatsziget” létezik, amelyekben a megtanultak meglepő módon megmaradnak. Ha a betegek elvesztik beszédkészségüket, megértésük akkor is megmarad és apróbb örömöknek örülni is tudnak.

Külső megjelenés

A Hunter szindrómás gyermekek nagyon hasonlítanak egymásra és ha egymás mellett látjuk őket, az a benyomásunk, mintha másolatok lennének. Rózsás, pufók arcuk van, a koponya aránytalanul nagy, a homlok előboltosul. A nyak rövid, az orr széles és lapos, az ajkak többnyire vastagok, a nyelv megnagyobbodott. A haj sűrű és tömött, a szemöldök vaskos és testszerte túlzott szőrzet növekedés figyelhető meg. A has elődomborodó, a karok tartása és mozgása ugyancsak jellegzetes.

Különösen érintett testrészek: orr, torok és mellkas

Köhögés, meghűlés és torokgyulladás gyakran fordul elő. A lapos orr és a szűk légutak miatt az orrdugulás mindennapos jelenség. A következmény állandó nátha (orrfolyás), amit nem lehet kizárólag fertőzéses eredetűnek tartani.

A mandulák szintén megnagyobbodhatnak és ez is hozzájárul a légutak beszűküléséhez. Sokkal később a légcső a lerakódott mukopoliszacharidok következtében elmerevedik és beszűkül, ami szintén nehezíti a légzést.

Mellkas

A mellkas alakja kóros, a bordák és a szegycsont közötti kapcsolat nem elég rugalmas. Ezért a mellkas merev, nem képes a tüdő igényeinek megfelelő levegő belélegezésére. A megnagyobbodott máj és lép következtében a rekeszizom felnyomódik, ami az optimális légzőfelületet tovább csökkenti.

A sejtekben tárolt káros anyagok következtében a tüdőszövet is megvastagodik és elveszti rugalmasságát. A nyálkaképződés megsokszorozódik és a beszűkült tüdőfunkciók miatt ennek a kiválasztása is elégtelen. A jelentősen nehezített belégzés valamint a nem kellő köhögés miatt ismétlődő fertőzések jelentkeznek, ami a későbbiekben hegesedéshez és a hörgők elzáródásához vezethet.

Légzési nehézségek

A Hunter szindrómás gyermekek légzése gyakorta hangos akkor is, ha nincs a háttérben fertőzés. Éjszaka nyugtalanok, horkolnak és néha alvás közben még rövid légzésmegállás is előfordul (alvási apnoe).

A hangos lélegzés, amelyet időnként ismétlődő légzési szünetek szakítanak meg, joggal keltenek pánikot a szülőkben, mert életveszélyesnek tartják ezt az állapotot. Már itt is fontos kijelenteni, hogy a legtöbb gyermek éveken át szenved ilyen jellegű légzési zavarokban.

Mi a teendő légzészavarok jelentkezésekor?

Bizonyos körülmények között orvosi javaslatra a gyermeket éjszakára kórházban kell elhelyezni a légzészavarok pontos megfigyelése érdekében. Ebből a célból számítógéppel összekapcsolt érzékelőket tesznek fel a test különböző pontjaira. Ezek segítségével mérni lehet a vér oxigén és széndioxid szintjét. Egyes esetekben segít a mandulák és a polipok eltávolítása a légutak beszűkülésének csökkentése érdekében és így a légzés könnyebbé válik. Az orr- és a gégepolipok azonban gyakran újból kinőnek. A mellkas fizioterápiás kezelése javítja a nyálka eltávolítását a tüdőből. A fizioterapeuta meg tudja tanítani a szülőket és az ápolószemélyzetet erre az eljárásra.

Gyógyszerek

A gyógyszerek hatása a mukopoliszaccharidózisos gyermekekben nagyon eltérő, éppen ezért tanácsos mindig megbeszélni az orvossal a szükséges gyógyszerelést és ne használjunk saját elképzeléseink szerint recept nélkül kapható készítményeket. Vannak olyan szerek, amelyek a nyálkaképződést csökkentik, ezek közül azonban egyesek a nyálkát besűrítik és így a kiürítés nehezebb lesz. Ily módon a gyermek egy súlyosabb izgalmi állapotba kerülhet. Nyugtatók hatására a légzési ritmus csökken, ami az átmeneti légzésleállás és az alvási apnoe lehetőségét fokozza.

Elfogadott nézet, hogy az antibiotikumok gyakori adása csökkenti azok hatását akkor, amikor sürgős beavatkozásra volna szükség. Ismételt adás elősegíti a gombafertőzés kialakulását, szájpenész és hüvelyi gombásodás (soor mycosis) jelenik meg. A soor viszketést, kellemetlen érzést okoz és erőteljesen kezelni kell. Az orvosuk minden valószínűség szerint köhögés és megfázás esetén, a fenti meggondolások alapján tartózkodni fog antibiotikumok adásától és a szülők se ragaszkodjanak hozzá, hogy minden orvosi vizit receptírással végződjön. Ha mégis antibiotikumot kell felírni, ma már lehetséges cukormentes, adalékanyagot nem tartalmazó oldatot felírni.

Szív

A szív betegségei gyakoriak, de többnyire csak későbbi életkorban okoznak problémákat. A tünetek sokfélék lehetnek. A szív üregeit elválasztó billentyűkben is felszaporodik az MPS, így ezek záródása is meggyengül, amikor a szív egyik üregéből a másikba áramlik a vér, és ennek következtében kismennyiségű vér visszaáramlik. A szívizom is károsodhat (cardiomyopathia) ezen anyagok lerakódása miatt és működése meggyengül. A mellkasban jelentkező ismételt fertőzések ugyancsak komoly megterhelést jelentenek a szív számára. Azok a betegségek, amelyek a tüdő működését megváltoztatják a jobb szívfél megvastagodásához és tágulásához (cor pulmonale) vezetnek. Ezeket a jelenségeket gyógyszerekkel kezelni lehet.

Agy

A Hunter szindrómás gyermekeknek többnyire nagy fejük van, amely elsősorban a koponyacsontok megvastagodásának a következménye. Előfordulhat az agyvíz (liquor) fokozott felhalmozódása is (hydrocephalus, vízfejűség). Amennyiben ezek az elváltozások tüneteket okoznak, műtéttel egy vékony csövecskét kell bevezetni (shunt), amelyen keresztül a liquor elfolyása biztosítható. Ha gyermeküknek ilyen jellegű beavatkozásra van szüksége, keressenek meg bennünket.

Máj és lép

A mukopoliszaccharidok lerakódása miatt a máj és a lép megnagyobbodik (hepatosplenomegalia).</span></span></p>

Has: sérvek (herniák)

A gyermek testtartása és az izomgyengeség valamint a máj és a lép megnagyobbodása miatt a has jelentős mértékben elődomborodik. Nem ritka, hogy kisebb belső szervrészek, pl. bélszakaszok a hasfalon át kitüremkednek. Ez előfordulhat a köldöktájon (köldöksérv, hernia umbilicalis) vagy a lágyékcsatornában (lágyéksérv, inguinalis hernia). Elég sokszor ezek a sérvek már a születéskor láthatók. A lágyéksérveket meg kell operálni, de hajlamosak a kiújulásra. A köldöksérvet általában nem kell kezelni, kivéve ha túlságosan nagy és valamilyen zavart okoz.

Bélpanaszok

Igen sok Hunter szindrómás gyermeknek van laza széklete és gyakran van hasmenésük (diarrhea).

Ennek az okát nem ismerjük. Néha a tüneteket jelentősebb székrekedés vezeti be, amikor a lazább széklet a megkeményedett béltartalom mellett elcsorog. Egyes szülők elmondják, hogy az étel egyszerűen „keresztülszalad” a gyermeken és hajlamosak ezt a vegetatív idegrendszer zavarának tartani. Az idegrendszernek ez a része akaratunktól függetlenül működik, a testi funkciókat, így az emésztést is szabályozza és ezt magunk nem tudjuk befolyásolni. Célszerű a gyermekorvost igénybe venni, aki egyebek mellett röntgen vizsgálatot is végezhet és a kiváltó okok így feltárhatók. Az életkor előrehaladtával ezek a tünetek megszűnhetnek, de az egyéb okok miatt adott antibiotikumok a helyzetet súlyosbíthatják. Joghurt vagy kefir fogyasztása a hasmenést gyakran megszünteti, mert laktobacillust tartalmaz. A laktobacillusnak is antibakteriális hatása van és gátolja a bélben élő és hasmenést okozó vagy azt súlyosbító baktériumok szaporodását. Egyes gyógyteák adása vagy rostmentes diéta szintén segíthet.

A gondozó orvossal meg kell beszélni, hogyan lehet térítésmentesen eldobható pelenkához vagy az inkontinens beteg számára szükséges egyéb segédeszközökhöz hozzájutni.</span></span></p>

A székrekedés idősebb gyermekeknél okozhat problémát, mert ők már keveset mozognak és az izomzatuk is petyhüdt. Ha rostanyagokban gazdag étrend nem vezet sikerre vagy nem lehet alkalmazni, akkor az orvos rendelhet hashajtót vagy beöntést.

Gerinc

A gerincet alkotó csontokat csigolyáknak hívják. Hunter szindrómában a csigolyák rosszul fejlődnek. A háti csigolyák közül egy vagy kettő kisebb, mint a többi csigolya és hátrahelyezett. Ezáltal a gerinc meggörbül (kyphosis). Kezelés többnyire nem lehetséges.

Izületek

Minden izület — az ujjak, a csukló, a könyök, a váll, a csípő, a térd és a bokaizület — valamilyen módon érintett lehet. A mozgás többnyire korlátozott és a későbbi életkorban gyulladás (arthritis) jelenthet problémát. Az izületi fájdalmakat gyógyszerekkel lehet enyhíteni.

A kéz

A kéz alakja Hunter szindrómában nagyon jellegzetes. Társaságunk emblémája egy Hunter szindrómában szenvedő fiú kezét mutatja. A kéz széles, vaskos, az ujjak rövidek, a végső ujjpercek kissé befelé görbülnek vagy karomszerűek. A gombok kicsúsznak az ujjak közül és kisebb tárgyak felemelése is nehéz. A ruhákon és a cipőkön tépőzárak használata megkönnyíti az öltözködést.

Meglehetősen gyakori az úgynevezett carpal-tunnel szindróma kialakulása. A csuklóizület (vagy carpus) 8 kisebb csontocskából áll, amelyeket szalagok (ligamentumok) tartanak össze. Ha a kéztőcsontokból álló csatorna a lerakódott mukopoliszaccharidok miatt megvastagodott és ezért beszűkül, akkor a nervus medianus nyomás alá kerül. Az ujjakban hangyamászás érzés jelentkezik és a nyomás következtében fokozódik a fájdalomérzés vagy érzéskiesés alakulhat ki. Az ilyen típusú fájdalmak éjszaka fokozódnak. Ha a gyermek éjszaka nyugtalan, felsír, de nem tudja megmondani az okát, javasolt egy úgynevezett idegvezetéses vizsgálatra elvinni, hogy megtudjuk, nem a carpal-tunnel szindróma-e az oka fájdalmainak. Az elváltozást kis sebészi beavatkozással kezelni lehet.

A lábak

A láb többnyire széles, a lábboltozat magas. A lábujjak a kézhez hasonlóan karomszerűek lehetnek. Sok beteg lábujjhegyen jár, mert az Achilles ín megrövidült. A csípő- és a térdizület kissé meggörbült és nem lehet teljesen kinyújtani.

Fül

Sok gyermek szenved gyakori középfülgyulladástól. Ugyancsak nem ritka az enyhe halláskárosodás, amely fokozatosan súlyosbodik. A halláskárosodás vezetéses vagy idegi eredetű nagyothallás (ami a halló ideg károsodására vezethető vissza), vagy mindkettő (kevert típusú halláskárosodás). Fontos a rendszeres ellenőrzés, mert a korai felismerés lehetővé teszi a gyermek kommunikációs képességeinek javítását

Vezetéses eredetű nagyothallás

A középfül csak akkor teljesíti funkcióit, ha a dobhártya mögött a nyomás megfelel a külső fül ill. a környezet nyomásának. A nyomás kiegyenlítése az Eustach féle kürt segítségével történik, amely az orrjárat hátsó részét a középfüllel összeköti. Ha ez a cső elzáródik, a dobhártya mögött a nyomás csökken és a dobhártya befelé behúzódik.

Ha a nyomáscsökkenés hosszabb ideig fennáll, a középfülben folyadékképződés indul meg, amely idővel besűrűsödik. Ilyenkor „gennyes” fülről beszélünk. Felületes altatásban a dobhártya megnyitásával (myringotomia) a folyadékot le lehet szívni. Egy kis csövet, úgynevezett dobhártyacsövet vezetnek be, ezáltal a nyílás nem záródik el és a külvilágból a levegő bejut a középfülbe. Ezt mindaddig fenntartjuk, amíg az Eustach kürt újból átjárható lesz. Néha szükséges az orrmandula egyidejű eltávolítása is, amely ugyancsak a kürt beszűkülését okozhatják. A dobhártya csövecske gyakran magától kiesik. Ha a hallásproblémák visszatérnek, akkor újabb csövet kell behelyezni, egy úgynevezett T csövet, amely hosszabb ideig a helyén marad. A Hunteres gyermekek altatás szempontjából veszélyeztetett csoportba tartoznak, ezért a fülészek többsége már az első alkalommal T csövet tesz a dobhártyanyílásba.

Szenzorineuralis vagy idegi eredetű nagyothallás (belsőfül nagyothallás)

Ebben az esetben a belsőfülben található hallóidegek parányi végződései károsodnak. Ez az állapot előfordulhat egyidejű vezetéses nagyothallással együtt, amikor „kevert” nagyothallásról beszélünk. Az ideg károsodásából eredő hallászavar egy vagy kétoldali hallókészülék használatával csökkenthető. A beteg gyermek kezdetben megkísérli a hallókészüléket a füléből kivenni. Ebben az esetben erősnek és következetesnek kell lenni. Ha a halláskárosodás súlyosbodik a hallókészülék a gyermek kommunikációjának legfontosabb eszköze lesz leginkább megfelelő hallókészülékről és annak beállításáról kérjen szakvéleményt audiológus szakorvostól.

Szem

A szaruhártya homály, amely az egyéb muko­poli­szacha­ri­dó­zisok­ra jellemző, nem tartozik a Hunter szindróma alapvető tünetei közé. Alkalomadtán látászavar jelentkezhet, amely elsősorban a retina elváltozásainak a következménye és nagyon ritkán kezeletlen hydrocephalus lehet az oka. Ilyenkor a koponyán belüli nyomásfokozódás a látóideg sérülését okozza.

Fogak

A problémák már a fogzásnál jelentkeznek, mert a fogak aprók és egymástól távol helyezkednek el.

A fogakat különös gonddal kell ápolni és rendszeresen kell tisztítani, mert csak így lehet a foghúzást elkerülni. Ha a környezetben az ivóvizet nem dúsítják fluorral, akkor naponta adjunk fluor tablettát vagy cseppeket. Egyes esetekben jó hatású, ha a fogínyt szájvízzel masszírozzuk. Ehhez egy kis pálcika és egy kis szivacs szükséges (vagy szájzuhany, ami ma már mindenhol kapható). Ez felfrissíti és megszünteti a szájszagot. Gyakori gondot jelent az állandó nyálfolyás. Egy műanyaggal bélelt előke segít a megoldásban. Megvédi a ruházatot az átnedvesedéstől és megelőzi az alatta lévő bőr begyulladását.

Elengedhetetlen a rendszeres fogorvosi ellenőrzés. A fogszuvasodás igen fájdalmas következményekkel járhat. Súlyosabb esetekben célszerű a fogászati kezelést kórházban és nem járóbetegként végezni. A fogorvost arról is tájékozatni kell, hogy van-e a gyermeknek szívbetegsége, mert a fogkezelés előtt és után valószínűleg antibiotikum adása is szükséges (endocarditis profilaxis), mert a szájüregben sok baktérium telepedik meg és bejutva a véráramba általános fertőzést okozhat. Ez a már eleve is sérült szívbillentyűket tovább károsítja.

Ha egy fogat el kell eltávolítani, célszerű ezt kórházban, tapasztalt aneszteziológus közreműködésével altatásban elvégezni. Ugyanakkor az altatás során egyéb vizsgálatok és beavatkozások is elvégezhetők.

Bőr

A bőr megvastagodott és kevéssé rugalmas. A lapockák környékén, a felkaron és a csípőtájon gyakran megfigyelhetünk kicsiny, a bőr színével megegyező kiemelkedéseket. Ezekben a muko­poliszaccharidok lerakódását lehet kimutatni (csomós jellegű bőrelváltozások). Ártalmatlan jelenségek, amelyeket nem kell kezelni.

A hideg láb és a hideg kéz gyakran jelent problémát. A Hunter szindróma súlyosabb formáiban a hőmérséklet szabályozása is zavart. A későbbi életkorban a betegek sokat izzadnak, mivel a hőszabályozás agyi központja is károsodik.

Pubertás

A II. típusú mukopoliszacharidózis enyhe formájában a pubertás normálisan, de némileg megkésve zajlik.

Egyes Hunter páciensek megházasodnak és gyermekük is születik. Nem áll fenn az öröklődés veszélye, mert csak az anya örökítheti a betegséget, de egy Hunteres apa minden leánya a kóros gén hordozója lesz.

Érzéstelenítés

A Hunter szindrómás gyermeknél az érzéstelenítés minden formája gondokat okoz és ehhez specialistára van szükség. Az iskolát valamint a gyermek minden gondozóját erről tájékoztatni kell, ha esetleg a szülőket éppen nem lehet elérni. Ha a gyermeket baleset következtében olyan kórházba kell vinni, ahol nem ismerik, az aneszteziológust tájékoztatni kell arról, hogy az intubálásnál nehézségek jelentkezhetnek.

Diéta

Nincs semmiféle tudományos alapja annak, hogy valamilyen étrend alkalmazása segítene a Hunteres betegeken. A hasmenéses tünetek jönnek és mennek. Sok szülőnek az a benyomása, hogy az étkezési szokások megváltoztatásával bizonyos tünetek, mint például a fokozott nyálkaképződés, a visszatérő hasmenések vagy a hyperaktivitás befolyásolhatók. Kevés tej és tejtermék, tartózkodás a sok cukortól és kéntől illetve olyan élelmiszerektől, amelyek mesterséges adalék- és színezékanyagokat tartalmaznak gyakran eredményezhetnek javulást. Ha ilyen étrend bevezetését tervezik, célszerű azt előtte kezelőorvosukkal vagy dietetikussal megbeszélni. Biztosítani kell, hogy az étrend minden szükséges tápanyagot elegendő mennyiségben tartalmazzon. Ha érzésük szerint a bevezetett diéta használ, akkor lassan és fokozatosan újból be lehet vezetni a korábban már adott élelmiszereket annak a megállapítására, hogy azok okoznak-e tüneteket vagy sem.

Fizioterápia

A fizioterápia hasznos, a gyermek mozgását javíthatja, megkönnyíti a hétköznapok gondjait és segít a hörgőnyálka eltávolításában. Magától értetődik, hogy a gyermek aktivitása, mozgása, általános állapota jobb lesz. A fizioterápiát irányító személy ennek többféle módozatát ismeri.

A karok és a lábszárak passzív nyújtása és hajlítása az izületeket tovább károsíthatja és a fájdalmat okozó gyakorlatokat is kerülni kell.

Öltözködés és a cipők

Ha a megfelelő ruházat és cipők beszerzése nehézségekbe ütközik, gyógyászati segédeszköz szaküzletet kell keresni. Problémák esetén a MPS Társasággal is érdemes kapcsolatba lépni.

Mindenkinek kell olykor pihenni is

A Hunter szindrómás gyermek gondozása meglehetősen kemény feladat és a szülőknek is szükségük van időnként egy kis nyugalomra, feltöltődésre, amihez gyermekük jelenlétében nem tudnak hozzájutni. A testvéreknek is szükségük van arra, hogy a szülők feléjük forduljanak és szüleiket csak a magukénak tudják. Sok szülő átmeneti időszakra kisegítőket alkalmaz, másoknak rendszeres segítőszemélyzet áll rendelkezésre, akik akkor jönnek, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. Azok a gyermekek, akiknél a betegség csak enyhe formában jelentkezik, a családon kívül is önállóságra taníthatók. A hasonlóan beteg gyermekek társaságában eltöltött szünidőnek nagyon pozitív hatása lehet. Ennek a kérdésnek a megoldásában a védőnők ill. a MPS Társaság segíthetnek.

Életkilátások

Az életkilátások változóak és természetesen a betegség súlyosságától függenek. Az enyhe formában viszonylag normális életkilátások várhatók, különösen akkor, ha a szív és a tüdő nem érintett különösebben. Tudomásunk van egy 87 éves Hunter szindrómás férfiről.

Sajnos a súlyosabb formák életkilátásai kedvezőtlenek. A betegek többsége nem éri meg a felnőttkort.

Együttélés a Hunter szindróma enyhébb formájával

Az enyhébb formákban a gyermekek magatatása csaknem normális, szeretetreméltó derűs természetű fiúkról van szó. Néha rosszkedvűek, mert testi fogyatékosságuk miatt frusztrálódnak.

Támogatni kell önállósodási törekvéseiket, mert jól tudjuk, hogy sok felnőtt Hunter szindrómás beteg normális életvitelre képes. A tinédzser kor sokszor meglehetősen nehéz. A „normális” fiatalemberek bosszankodnak, ha arcukon egy pattanás előfordul. Elképzelhetjük, mennyire elkeserítő lehet egy Hunter szindrómás fiatalnak testi fogyatékosságával és eltérő kinézetével megalkudni. Találkozás vagy levelezés hasonló korú vagy idősebb Hunter szindrómásokkal jól átsegít ezen a helyzeten. Ilyen esetekben is tud Társaságunk segítséget nyújtani.

Az enyhe betegségben szenvedők jó és érdekes állásokban el tudnak helyezkedni. Egyikük például tanító a nagyothallók iskolájában, egy másik hajóépítő lett, egy harmadik a hadseregnél helyezkedett el. Egyesek megházasodnak és gyermekük is születik. Minden alapunk megvan arra, hogy Hunter szindrómás gyermekünket támogassuk, mert megvan a lehetősége annak, hogy hasznos és teljes értékű életet éljen.

Együttélés a Hunter szindróma súlyosabb formájával

Egy tanítónő Hunter szindrómás növendékét „kedves és zavaros gazfickónak” nevezte. A szülők nem mindig ilyen elnézőek kissé szertelen gyermekükkel szemben. Egy dolog azonban biztos, a Hunteres gyermekek többsége szeretetre méltó.

Az első életévekben ezek a gyermekek túlságosan aktívak (hyperaktívak), erősek, és jó kedélyűek, vidámak. Nem képesek megfelelően koncentrálni és szellemi fejlődésük nem tart lépést a testi fejlődéssel. Például magukra zárják a WC-t és képtelenek a zárat kinyitni, noha ezt többször is elmagyarázták nekik. Szeretik a vad játékokat, játékaikat feldobálják a levegőbe és nem a célnak megfelelően használják. Nem ismerik fel a veszélyeket, nem ismernek fegyelmet, makacsak és nem értik meg azt, amit tőlük megkívánnak. Egyes gyermekeknél agresszív rohamok jelentkeznek.

A szülők gyakran nem tudják kialudni magukat, de ne habozzanak és forduljanak ilyenkor orvoshoz. Némelyik gyermek átmenetileg szobatiszta lesz, de a többségüket pelenkázni kell.

Táplálás

A Hunter szindrómás fiúk szívesen esznek, de néhányuk meglehetősen kevés ételt szeret. Sokat isznak, a kést és a villát alig tudják használni, egy csészét is nehezen tudnak megfogni. A végső stádiumban úgy kell táplálni őket, mint egy csecsemőt. A rágószervek sem működnek megfelelően, ezért csak pürét vagy folyadékot tudnak fogyasztani.

Fulladásos rohamok (félrenyelés)

Ha egy gyermek már nem képes rágni és nyelni, a fulladás veszélye fokozódik. Az ételeket, elsősorban a húst finomra kell vágni vagy meg kell darálni, de fulladásos roham mindig előfordulhat. Ilyenkor a gyermeket fejre kell állítani vagy a fejét a térd alá kell lehajtani. Célszerű a lapockák között többször erőteljesen ütögetni és ujjunkkal a torokba benyúlva az ott fennakadt falatot eltávolítani.

A nyugalmi stádium

A túlságosan aktív lármás periódust fokozatosan követi egy nyugalmi állapot. A szülők is észreveszik, hogy gyermekük, aki korábban fel-le rohangált, szívesebben ül, mint ácsorog. Ebben a stádiumban jobban lehet a gyermek kedvében járni, szívesen megnézik ugyanazt a képeskönyvet és élvezik, ha ugyanazt a mesét újból felolvassák nekik és egyre gyakrabban elalszanak mellette

Az izomzat csökkenésével együtt jár a fogyás is. Néha az utolsó stádiumban görcsrohamok is jelentkeznek, amelyeket azonban gyógyszerekkel jól lehet kezelni. Egyre gyakoribbak a légutak fertőzései és igen sok gyermek tüdőgyulladás vagy szívelégtelenség következtében csendesen meghal.

Amennyire lehetséges fel kell készülni erre a szomorú pillanatra is. Ehhez Társaságunk is tud segítséget nyújtani és össze tudjuk ismertetni olyan emberekkel, akikkel ilyesmi már előfordult.

Irodalom

• Michael Beck, Susanne Fang-Kircher: Mucopolysaccharidosisok . Útmutató szülők és orvosok részére. Németből fordította Máté Matild, PEDIÁTER 3. évfolyam 4. szám, 1994. (Korlátozott számban igényelhető a Magyar Mukopoliszacharidózis Társaságtól)
• László Aranka: Enzymopathiák. 2. bővített kiadás, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 155-166. oldal 1993.
• Chase D.S. és mtsai: Genetics of Hunter syndrome: carrier detection, new mutations, segregation and linkage analysis. Ann. Hum. Genet. 50: 349, 1986.
• Young I.D., Harper P.S.: Mild form of Hunter’s syndrome: clinical delineation based on 31 cases. Archives of Diseases of Children 57: 228, 198

Az osteogenesis imperfecta egy ritka öröklődő betegség, amely elsősorban a csontrendszer működési zavarait okozza. Ebből ered a betegség neve is, amely tökéletlen csontképzést jelent.
A betegség a tünetek széles skálájával jelentkezhet. Ilyenek a szemfehérje kékes elszíneződése, hallásveszteség, a fogképződés zavara és a csonttörések gyakori előfordulása is. Mivel a betegség öröklődő jellegű, ezért hátterében genetikai eltérések állnak.

A betegség háttere

Az osteogenesis imperfecta a kötőszövetek fő alkotóelemeinek, a kollagéneknek, azon belül is az I-es típusú kollagénnek a betegsége. Az I-es típusú kollagén nagyon sok helyen fordul elő a szervezetben: a bőrben, zsigerek falában, erekben és természetesen a csontban is. A csont két részre különíthető el: a csontsejtek által előállított szerves állományra, amelyet elsősorban kollagén alkot, valamint a szervetlen állományra, ami az ebbe beépülő kalcium sókat jelenti. A két tényező aránya nagyon fontos: Akármelyik irányba is tolódik el ez arány, az szerepét betölteni képtelen csontot hoz létre. A mineralizáció hiánya pl. a sokak által ismert angol kórban (D-vitamin hiány) hajlékony, deformált csontokat okoz. Az osteogenesis imperfecta a másik véglet: a nem megfelelő szerves állomány rigid, törékeny csontrendszert alakít ki.

Mivel a betegség egyik vezető tünete a törékeny csont, ezért köznyelven üvegcsontúságnak is szokták nevezni. Előfordulása relatíve ritka, nagyjából 30.000 újszülöttből egy szenved ebben a betegségben. Fiúkat és lányokat azonos gyakorisággal érinthet.

Kórlefolyás

A kórlefolyás nagyban függ a betegség típusától, amelynek pontos meghatározása genetikai vizsgálattal lehetséges. A legenyhébb I-es típus esetén a betegség növekedett törés kockázattal jár, ám ez nem von maga után csökkent várható élettartamot. A köztes betegségtípusok esetén (IV, V, VI, VII) változó kockázattal állunk szemben, a III-as típusban szenvedőknek csupán 20 %-a éri el a 40 éves kort, míg a II-es típusban szenvedők 1 éves korukig meghalnak. A legsúlyosabb II-es típus már a méhen belül törésekkel jár, a mellkasi deformitások kisvérköri magasvérnyomást, valamint légzési elégtelenséget okoznak, ezek a leggyakoribb halálokok.

Kezelés

A betegség nem gyógyítható, csupán kezelhető. Ezért nagyon fontos családalapítás előtt a családfa elemzés, amihez elengedhetetlen a betegség genetikai klasszifikálása. Amennyiben a családban előfordult már osteogenesis imperfecta, ezzel a módszerrel csökkenthető a beteg gyermekek születésének valószínűsége.

Már kialakult betegség esetén a kezelés a tünetek súlyosságának függvénye. A legenyhébb esetben csak megfigyelésre van szükség. Enyhe típus esetén a csontok gyógyszeresen erősíthetőek úgynevezett biszfoszfonát készítményekkel. Ezek a szerek a csontfelszívódás gátlásával növelik a csonttömeget. Amennyiben a beteg csontjai olyan gyengék, hogy a beteg saját súlyát sem bírják el, előfordulhat, hogy ortopédsebészeti beavatkozás válik szükségessé. Ebben az esetben a csontok velőüregébe helyezett fémrúd segítségével tehermentesíthetőek a hosszú csöves csontok. Mivel a betegség gyakori kísérő tünete a krónikus csontfájdalom, ezért szükség lehet fájdalomcsillapítók alkalmazására is.