51.95% összegyűlt
1 039 000 Ft adományozva 2 000 000 Ft célhoz
76 adományozó

A nagymama levele:

H

árom kisunokám nevelését 2011. óta én látom el gyámként, miután édesanyjuk elhagyta a családot. Én és a férjem rokkantnyugdíjasok vagyunk, a gyerekek édesanyja mióta elhagyta gyermekeit, nem fizet semmit. Legkisebb unokám, Botond többszörös fejlődési rendellenességgel született, súlyos kisagyhiánnyal, szájpadhasadékkal, csipő ficammal. 2013-ban sikerült őssejtbeültetésre eljutnunk Bécsbe. Ennek költsége közel négy millió forint volt. Hat alkalommal sikerült eljutnunk Sopronba Neuró Rehabilitációra. Szépen javult Botond állapota a Soproni kezeléseknek köszönhetően, ám ez csak akkor maradhat így, ha továbbra is folytathatjuk a kezeléseket, mert a hatását csak így fejtené ki. A kezeléseknek köszönhetően Botond szépen emeli fejét és figyel, mely hosszabb távon javít az állapotán.

Botond fizikai állapota indokolttá teszi a rendszeres és folyamatos kezeléseket, mely hosszabb távon javít az izomtónuson, illetve a mozgás beindításán, melyhez szakember segítsége elengedhetetlen, amit egyedül képtelenek vagyunk megoldani. A doktornő szerint 2- 3 havonta meg kellene ismételni a kezeléseket. Nagyon szeretném a gyermeket ezekre a kezelésekre több alkalommal elvinni. Ennek költsége egy-egy hetes turnus esetén, közel 200 000 Ft.

Nincsenek nagy igényeink, csak annyit szeretnénk elérni, hogy Botond fejlődjön, hogy egyedül meg tudjon ülni és, hogy állapota ne romoljon tovább. Számtalan műtéten vagyunk már túl, de nem adhatjuk fel soha! Sajnos, hónapról-hónapra élünk, nincs miből Boti fejlesztését megfizetni.

Kérem Önöket, hogy támogassanak segítsenek nekünk, hogy Botondnak fejlesztését tudjuk biztosítani!

Botondot felkarolta az Angyalok Jótékonysági Licit csoport a Facebook-on.

Posztjuk:

Az élet írta forgatókönyvek néha a legdrámaibb fordulatot hozzák…
Így történt ez a Horváth családdal is. Botond harmadik gyermekként látta meg a napvilágot, és nagyon hamar bebizonyosodott, hogy ő más, mint a többi, egészségesen fejlődő társai. Miután kiderült, Édesanyja nem tud megbirkózni a rá váró nehézségekkel, Botit és két testvérét az Édesapa, és a Nagymama gondjaira bízta. Az édesapa 4 műszakban dolgozik, hogy eltartsa a családot. A nagymama pedig 10 évvel ezelőtt arra tette fel az életét, hogy felneveli kisunokáit. Az ár igen nagy: nyugdíjas éveire pihenés helyett a pelenkák cseréje, a 30 kilós gyermek fürdetése, ápolása jutott. Annyi helyen kopogtatott, kért és kuncsorgott, hogy azt már nem számolja. De, mint ahogy ő maga mondja, egy nehéz nap után ha Boti rámosolyog elmúlik minden fájdalma.

– Kedves Ibolya, kérem mesélje el hogyan kezdődött a kálváriájuk Botonddal?

– Istentől hatalmas ajándékot kaptunk amikor Botond megszületett, azonnal belopta magát a szívünkbe, lelkünkbe. Amikor pedig megtudtuk, hogy beteg, még inkább mellé álltunk, hogy fogjuk a kis kezét a küzdelemben. A fiam a három gyermekével ideköltözött hozzánk. Nem tehetett mást, a gyerekek édesanyja ugyanis elhagyta őket, amikor Botond egyéves volt. Nekem, a gyerekek nagymamájának, ott kellett hagynom a munkahelyem, hogy a gyerekeket el tudjam látni. A fiam 4 műszakban dolgozik, hogy el tudja tartani a családot. Botond a legkisebbik unokám többszörös fejlődési rendellenességgel született: súlyos kisagyhiánnyal, szájpadhasadékkal, csípőficammal. Sorozatos műtéteken vagyunk már túl.

– Mi jelenti a legnagyobb problémát az életükben?

– A legnagyobb probléma az életünkben a segédeszközök megvásárlása, és Botond gyógykezelésének hiánya jelenti. A tolószék, amit a közgyógy-ellátásra kaptunk, használhatatlan. A váladékszívónk csak árammal működik, ezért hosszú útra nem tudunk elindulni. Ezekre az eszközökre sajnos egy séta alkalmával is szükségünk lenne. Sajnos ezeknek az ára egy átlagos család számára megfizethetetlen.

– Hallottam a rehabilitációs kezelésről, amin régebben részt vettek. Mennyit javított ez Botond állapotán?

– 6 alkalommal jutottunk el a soproni rehabilitációra. A kezeléseknek köszönhetően sokat javult Botond állapota, ám ez csak akkor maradhat így, ha továbbra is folytathatjuk a kezeléseket. Ennek köszönhetően Botond szépen emeli a fejét és figyelmesebb , mely hosszabb távon javít az állapotán, hogy könnyebb legyen ellátni. A cél az, hogy a kisunokám meg tudjon ülni, érzelmileg tudjon reagálni a környezetére. Fontos az is, hogy megerősödjön, hiszen Botond vissza van maradva társaitól. Sajnos ez a kezelés rettentően drága, ezekre is csak a jó emberek segítségével jutottunk el.

– Botinak van 2 testvére. Ők hogyan viszonyulnak ehhez a roppant nehéz helyzethez?

– Botond testvérei nagyon szeretik Botikát, körül veszik szeretetükkel. Sokat beszélgetünk róla, miért történtek velünk ezek a dolgok, nekik is nagyon nehéz ezt feldolgozni. Régebben ennél is nehezebb volt, mert mindannyian egy szobában aludtunk. Ilyenkor, ha éjszakánként Botondnak fájt valamije és sírdogált, nem tudott a két nagy testvér aludni, és fáradtan mentek iskolába. Ezért sok-sok segítséggel, melyeket cégektől, magánszemélyektől, vállalkozóktól kaptunk, megépült egy lakrész, ahol Botonddal el tudunk vonulni éjszakánként.

– Ibolya, Ön hogyan bírja mindezt? Testileg, de főleg lelkileg? Tanácsolták Önnek, hogy adja intézetbe Botit…

– Sajnos testileg és lelkileg is nagyon megvisel Botond állapota! Estére már nagy fájdalmaim vannak, de amikor lefekszem, csak azért fohászkodom, hogy reggel újra fel tudjak kelni, s el tudjam látni az én kis csillagomat. Sajnos volt olyan ember aki azt tanácsolta, hogy adjam Botikám intézetbe, hogy a másik két gyereket fel tudjam nevelni. Amint elhangzott ez a mondat, a sírás fojtogatott! Eszembe sem jutna ilyen gondolat, inkább meghalnék!!

– Ha lehetne egy kívánsága, mi lenne az?

– Ha lenne egy kívánságom, azt kívánnám, hogy Botikám egészséges legyen, és mindhárom unokámból kiegyensúlyozott, boldog felnőtt váljon!
A gyűjtés tehát elindult Botondék részére, melyből egy egyéves rehabilitációt tudunk finanszírozni Sopronban, ezen kívül egy kényelmes tolószéket kaphat Boti, egy akkumulátoros váladékszívó-berendezést és egy 10 alkalmas gyógymasszázst Boti otthonában.
„Nélkületek olyanok vagyunk, mint a szárnyaszegett Angyalok: egy ideig pislákol még a fényünk, de ha kihuny, többé senki nem tudja feléleszteni lángját. Csak együtt vagyunk képesek vigyázni a fényre. A fényre, mely erőt ad a gyengéknek, esélyt a szenvedőknek, és reményt a hitét vesztetteknek.”

A csoport itt érhető el: https://www.facebook.com/groups/2390630724483030

 

Leave a Reply