84.20% összegyűlt
421000 Ft összegyűlt a 500000 Ft célból
1 adományozó

Engedjétek meg nekünk, hogy ezt a bejegyzést részben mi írjuk meg, mert nem csupán sorstársunkról, hanem jó barátunkról van szó.

2003 decemberében találkoztunk az osztályon a Máté családjával, azaz Ádámmal és anyukájával, Erikával. Akkor az 5 éves Ádámnál leukémiát diagnosztizáltak, ikertestvére Máté otthon maradt a bátyjával együtt, a család kettészakadt a kezelések miatt. Ádám betegsége nagyon agresszív típusú volt, szinte állandóan a kórházban tartózkodott, a csontvelőtranszplantáció ellenére sem sikerült meggyógyulnia, Philadelphia kromoszómás volt (ALL CD 34+). Hosszú hónapokat töltöttünk bent együtt, gyermekeink kezelése miatt. Először elveszítettük a Viki Ádámját, akiről az Alapítványunkat neveztük el, rá egy évre pedig Máté ikertestvérét, Ádámot.

A barátság megmaradt, hiszen egymásra számíthattunk a legjobban a hosszú kórházi kemoterápiás időszakban és ez összekovácsolt bennünket.

11 évvel később mindannyiunkat sokkolt a hír, hogy Máté is leukémiás lett. Betegsége a magas rizikófaktorú betegségek közé van sorolva, nagy dózisban a legerősebb kezeléseket kapja. Szerencsére gyógyítható és jól reagál a kezelésekre a betegsége, viszont borzalmasan megviseli a szervezetét, rengeteg vérkészítményt kap. Sajnos, kétféle kezelésre allergiás lett, a másodiknál leállt a légzése és a szíve. Szerencsésen túl van ezeken a komplikációkon. Jelenleg a kórházi kezelések félidejénél jár május végével, a teljes kezelése 2016 decemberében fog befejeződni. Kamaszként nehezen fogadja el a helyzetét, amit az Ádámmal történtek is felerősítenek. Napi kapcsolatban vagyunk velük, mint magánemberek, azaz jó barátok.

Emberfeletti nehézségekkel kell a családnak szembenézni, hiszen velük már megtörtént az elfogadhatatlan, elveszítették egy gyermeküket, most a másik gyermekük küzd azért, hogy újból egészséges legyen. Annak idején évek kellettek, hogy anyagilag helyre jöjjenek, hiszen Ádám utolsó hónapjaiban nagyon kemény kezeléseket kapott és gyakran volt kritikus az állapota, így az édesapa naponta látogatta, sokféle készítményt kipróbáltak, hátha segít és mindent megvettek a gyermeknek, amit megkívánt. Most ismét óriási harcot vívnak. Kérünk mindenkit, aki tud, segítse őket! (Bejegyzést írta: Marianna és Viktória)

Az édesanya levele:

Minden szülőt megrémiszt gyermeke betegsége, hogy ezt másodjára kell megélnünk, az egész családunkat nagyon megviseli, a sokkhatás alatt vagyunk az óta is. Ádámot két évig kezelték 2003-2005 között, majd elvesztése után évek kellettek, hogy lelkileg és anyagilag felálltunk a padlóról. Most pedig ismét harcolnunk kell, hogy másik gyermekünk újból egészséges legyen. Nagyon nehéz ezt mindannyiunknak pszichésen feldolgozni. A férjemmel őstermelők vagyunk, van több hitelünk és van néhány tehenünk, mert sajtkészítéssel foglalkozunk, a készterméket piacokon, vásárokon értékesítjük, azaz értékesítettük, mert az én munkám kiesett, folyamatosan Máté mellett tartózkodom. Édesapja naponta ingázik a lakhelyünk és Miskolc között, mely napi szinten 100 kilométert jelent, viszont Máté ragaszkodik mind a kettőnkhöz, ami az előzmények miatt érthető. Őstermelőként egy ideje dolgozunk, a környéken nincsenek munkalehetőségek, ezért kezdtük el kicsiben a gazdálkodást, aminek még az elején járunk, de bízunk benne, hogy a legszükségesebbeket így is elő tudja a férjem teremteni. Ő hajnaltól dolgozik délutánig és utána jön be a hozzánk, a kórházba és késő este ér haza. Van még egy gyermekem Dávid, ő is naponta jön látogatni Mátét.

Máté biotermékeket fogyaszt és sok gyümölcsöt, vegyszer- és tartósítószermentes termékeket. A szobáját fel kell újítanunk, a lakásban tisztítófestést kell elvégezni, hogy legyengített immunrendszeréhez megteremtsük a megfelelő otthoni higiénés körülményeket. A teljes ruhatára cserére szorul, mert a kezelések mellékhatásaként sokat változott a mérete is. Minden támogatást köszönettel fogadunk. és kérünk mindenkit, hogy nagyon szurkoljon nekünk!