Gyakran hallom azt szülőktől, hogy azért nem mernek kérni még a helyi önkormányzattól sem, mert azt vallják, vannak tőlük rosszabb helyzetben élők is. Ám én ezt nagy butaságnak, mintegy hárításnak tartom. Miért?
Mert minden embernél vannak rosszabb helyzetben élők. Tényleg relatív ez az egész… Ha azt nézem, hogy én is mozgáskorlátozott vagyok, nézhetem a dolgot onnan, hogy milyen rossz nekem, hiszen nem tudok járni, túl vagyok több, mint 100 törésen és elektromos kocsiban élek. Ám nézhetem onnan is, hogy mozog a kezem, az állapotomhoz képest tök sokmindenre vagyok képes, nem vegetálok.
Ha az anyagi oldalát nézzük, mi európaiak is tök szerencsések vagyunk (poliikamentesen írom), hiszen legtöbbünknek van fedél a fejünk felett, van minden nap étel az asztalon. Persze, vannak tőlünk rosszabb helyzetben élők is, lásd: Etiópia, de nem élünk mi sem nyugati szinten.
Összességében, sokszor a szülők nagyon elrontják azzal, hogy nem mernek kérni, nem mernek elfogadni olyan dolgokat, amiket önerőből nem tudnak megadni gyermeküknek. Túl nagy a büszkeség bennük és azzal fedik el: van tőlük rosszabb helyzetben élő is. Anyukák, apukák! Ti sem vagytok megváltók! Nem azt mondom, hogy gátlástalanul kéregessetek (ez a másik véglet), de ne szégyelljétek azt, hogy segítségre van szükségetek! Ti már így is győztesek vagytok, hiszen megvívtátok a legnagyobb csatát azért, hogy a gyermeketek életben maradjon!
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. /Máté 7:7-8/
