Rovatok

Ha normális életem lenne, valószínűleg nem ülnék most itt a rakparton, ezen a cikken dolgozva és szedném össze a gondolataimat, hogy egyáltalán mi számít normálisnak a mai rohanó világban. Körülnézek és nem látok mást, csak siető embereket, telefonnal a kezükben, amiből fel sem néznek. Ez most elég vicces, mert én…...

Gyógypedagógusok, terapeuták, konduktorok… Mindannyian akik sérült gyermekekkel foglalkoznak és a hivatásuknak élnek. Számomra a legszebb szakma ami létezhet. Levente fejlődésében nagyon sok embernek van szerepe, akik ezt választották hivatásuknak. Nélkülük sehol sem tartanánk. Mindenkivel kialakult egyfajta szoros kapocs és bizalom akik bármilyen formában segítették Levit. Rengeteg tanáccsal látnak el nap,…...

Amikor az életünk teljesen átlagos, mondhatni éljük a szürke hétköznapokat sokan nem is sejtik mekkora kincs van a kezükben. Ha egészség van, minden van. Régebben én sem gondoltam volna… Egy átlagos szürke nap megváltás számunkra. Mióta Levivel fejlesztésekre és terápiákra járunk, ami immár három és fél éve tart, azóta rengeteg…...

A családunk nem feltétlenül a vér szerinti kötelékről szól. Levivel szerencsésnek mondhatjuk magunkat ebben a tekintetben, hiszen rengetegen állnak mellettünk és szeretnek minket. Segítségük és odaadásuk nem mindennapi és egy rosszabb napon teljes feltöltődést tudnak számunkra biztosítani, akár egy hozzászólásban is Levente oldalán, vagy legyen az egy biztató, motiváló üzenet…...

Nem látom reálisan a dolgokat? Rózsaszín felhők között élek? Nem. Igenis tudom reálisan látni a dolgokat Levivel kapcsolatban, csak én úgy döntöttem, hogy igenis így tudjuk túl élni a nehézségeket, ha pozitív a hozzáállásunk. Sokszor van olyan, hogy mélyponton vagyok. Ezt nem is titkolom, lehetetlen lenne ebben a helyzetben mindig…...

Az utóbbi egy évben rengeteget tanultam az élettől. Nagyon nehéz időszak volt ez számomra, de ha úgy vesszük, nagyon tanulságos és ezáltal csak erősebb és tapasztaltabb lettem. Megtanultam, hogy az emberi kapcsolatokban nem számít sem kötelék, sem vér és a körülmények pedig végképp nem. Minden amiben élsz, ami körülvesz lehet…...

Hihetetlenül sok szeretet lakozik egy speciális igényű gyermekben. Amit ők adnak nekünk, azt nem lehet szavakba önteni. Az az életszeretet és akarat ami bennük van, irigylésre méltó. Egy-egy babakocsis sétánál mikor a kis drágám más gyerekeket lát, akik szaladgálnak vagy bicikliznek, teljesen ki szokott borulni. Nekem ilyenkor a szívem szakad…...

Állandó magány, sokszor úgy éreztem a külvilágtól teljesen elzárkózva lenne jó, hiszen mikor megtudtam, hogy Levi gyógyíthatatlan beteg egyszerűen minden gondolat és érzés ebbe az irányba mutatott, minden ekörül forgott. Sokan nem tudták kezelni ezt a helyzetet, régi barátok eltűntek akikre számítottál, de lettek újak akik melletted vannak és akiken…...

Levente születése után újdonsült anyuka szerepében próbáltam megbirkózni a mindennapi feladatokkal. Bevallom egyszerre volt félelmetes és csupa boldogság. Egy pici élet akiért én vagyok a felelős teljes mértékben. Egészen három hónapos koráig minden úgy alakult ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Aztán különös és furcsa érzések kavarogtak bennem…...

Az első ultrahangot sohasem felejtem el. 5 hetes kis élet növekedett bennem, mikor ez megtörtént. Akkor láthattam először az én kis „Pöttyömet” (így hívtam őt, mert tényleg egy kis pötty volt csupán). A doktor úr szerint minden rendben és vár vissza a 12 hetes ultrahangra. Ez idő alatt a napjaim…...