Gondolatok

Egy kicsit forgattunk

Amikor nekiveselkedtem e pár sorocska megírásának, fogalmam sem volt róla, hogyan szedem a gondolataimat egy csokorba. Nem könnyű, ha se eleje, se vége. A fejemben csak úgy cikáztak a szavak egymásra nem találva, mint ahogyan a vihar emelgeti a könnyű ruhadarabot a szárítón és az nem találja a helyét. Ha…...

Tovább olvasom

Látlak…

Kedves Anyuka, aki fogyatékos gyermeket nevelsz! Gondolom, ma úgy érzed, láthatatlan vagy. Úgy tűnik, mintha senki sem tudná igazán, hogy telnek a napjaid. Tudom, mert én is így élek. Szeretném, ha tudnád, hogy én látlak. Látlak, ahogy terápiára rohangálsz a kicsivel akkor, amikor a barátaid sportversenyekre sietnek a gyerekeikkel. Látlak,…...

Tovább olvasom

Szentek és hősök

Ha sérült gyermek érkezik a családba, mindig meghal valaki. Először elenyészik az a kisgyerek, akit vártunk – az egészséges, rosszcsont kisfiú, akit ötévesen úgy kell lekönyörögni a háztetőről vagy a szőke, loknis kislány akinek kétéves korában már több cipője lesz mint az apjának egész életében. Aztán meghalnak a szülők. Amikor…...

Tovább olvasom

Ne add fel!

Nagyon megrendítő, és egyben megható volt olvasni a különféle súlyos betegséggel küzdő gyermekek történeteit. Csodálatos az a küzdés, élni akarás, pozitív hozzáállás, ami ezekről a kicsi arcokról sugárzik akár még olyan helyzetben is, amikor, mi, felnőttek lehet, hogy már rég feladtuk volna; azt hiszem, ilyen téren (is) sokat tanulhatunk a…...

Tovább olvasom

Erősnek lenni

Talán kissé sablonosnak tűnhet a cím, de van valami, amiről szeretnék írni. Amikor egy családban beüt a krach és egyszeriben rá kell döbbenniük: valami megváltozott. Végérvényesen. Nagyon könnyű belezuhanni az önsajnálatba, mely, mint egy mocsár hajlamos lehúzni a mélybe. Ilyenkor kevesen tudják, hogy mindig van választás. Választhatunk úgy is, hogy…...

Tovább olvasom

Másképp élni

Az élet legelső állomása az anyaméhben található. Ez a hely még védett a kinti világ szennyétől. Ideális esetben a magzatot nem érik káros hatások. Mégis megtörténik, hogy már születése előtt kimondhatják egy emberi életről, hogy nem pontosan olyan, amilyennek lennie kellene. Ilyenkor az orvosok kötelesek felajánlani az anyukának, hogy akár…...

Tovább olvasom

A hála

Amikor valakitől valamit kapunk, legyen az egy ölelés, egy szál virág, esetleg más ajándék a szívünket elönti a hála. Csodálatos érzés ez, amely a 21. században elillanni látszik. Hogy miért? Mert kevesebbet kapunk, s még kevesebbet adunk. A szükség egyre jobban beférkőzik a napjainkba, az anyagi gondok pedig mindent elsötétítenek.…...

Tovább olvasom

Adomány

Amikor beismerjük saját magunknak, hogy segítségre szorulunk – az az első lépés. Az első nagyon fájdalmas, önkorlátokat ledöntő, sebeket felszaggató lépés. Mert el kell fogadnunk a tényt, hogy nem tudjuk egyedül cipelni a súlyt, hogy beszakadt körülöttünk az életünk, hogy segítségre, támogatásra szorulunk. A második fok, ha másoknak is elismerjük:…...

Tovább olvasom

In memoriam Sinkovics Milánka

Milánkát csak képekről és pár videóról ismertem, amin Hooligans dalt énekelt. Milánkát sosem láttam személyesen, mégis ismeretlenül nagyon megszerettem. Huncut mosolyával bármelyik tűzoltót levette volna a lábáról. Amikor megismertem a történetét, minden igyekezetemmel azon voltam, hogy minél többet segíthessek neki. Mert neki élnie kell, s nem veszítheti el a harcot!…...

Tovább olvasom

Kinek a vagyonát gyarapítjuk?

A Tégy Jót! teljesmértékben politika és pártmentes. Azonban időről-időre felbukkannak olyan hozzászólások a Facebookon, vagy épp a hírlevelünkre érkeznek olyan reakciók, melyben közlik: nem fognak utalni a szóban forgó gyermeknek, mert nem akarják az államkasszát/a bank igazgatójának zsebét gyarapítani… Az első 1-2 ilyen megnyilvánulás felett még át is néztem, nem tulajdonítottam…...

Tovább olvasom